16 éves fiam miatt fordultam Önhöz! Sajnos úgy néz ki, hogy egy bizonyos online stratégiai játék függ?jévé vált! Kb. két éve kezd?dött, amikor is nem szabályoztuk már a gép el?tt eltöltött idejét (el?tte napi 1 órát játszhatott). 2 év alatt odáig jutott, hogy napi 10-12 órát játszik. Nagyon-nagyon sokat beszélgettünk már vele err?l, próbáljuk észérvekkel meggy?zni, hogy nem jó, amit csinál, de ? meg van gy?z?dve róla, hogy nincs ebben semmi rossz, a válasza: hadd csinálja azt, amit élvez, és szeret.
Persze, megértjük, hogy szeret játszani, de ne napi 12 órában már! Próbáltuk rávenni, hogy csökkentse a gép el?tt töltött órák számát, határozzon meg ? egy bizonyos id?intervallumot. Akkor megígérte, hogy napi 5 órára csökkenti az id?t, de kb. 2 napig tartott...
Már csak egyetlen lehet?séget látunk, hogy kihúzzuk a netet a szobájából. Tudom, ez a legdurvább módja, de tényleg megpróbáltunk már mindent. Programokat szerveztünk neki, konkrétan úgy kell elküldeni itthonról, hogy nyáron strandoljon, vagy motorozzon, vagy barátkozzon!
A baj forrását nem igazán tudjuk. Barátai nincsenek, barátn?je egy volt eddig, de már 1,5 éve nem is próbál lányt találni... Teljesen elégedett az életével így, és vérig sért?dik, ha valaki megpróbálja felnyitni a szemét.
Kérdésem az lenne, hogy elkerülhetjük-e a pszichológust? Ön szerint eredményt érünk el, ha drasztikusan elvesszük t?le a játékot? Vagy pont rosszat teszünk vele?
Várom válaszát,
Köszönettel
Egy aggódó édesanya...
Kedves aggódó édesanya!
Sokan küzdenek ezzel a problémával. A fia belecsúszott a számítógép-függ?ségbe. Megtehetik, hogy drasztikusan elveszik t?le a játékot, de ha csak ez történik, akkor biztosan ingerült lesz. Viszont érzem az elkeseredésüket, mert ha ennyit játszik, akkor nem sok mindent tud csinálni ezen felül. Hogy fér bele az alvás és az iskolába járás is a napba?
A pszichológusra vonatkozó kérdése némi félelmet sugall. Mit?l tart igazán? Attól, hogy ha elmennek segítséget kérni, akkor a fia, s?t a családja is a „nem normális” kategóriába kerül? Szerintem pedig az a normális, hogy ha az ember elbizonytalanodik abban, hogy valami rossz felé halad, akkor segítséget kér. Testi bajok esetén természetes, hogy orvoshoz megyünk. A lelki bajok valahogyan sokak szemében vagy nem fontosak annyira, vagy az ?rülettel lesznek egyel?ek, és ett?l félelmetessé válnak. Pedig azt, hogy elmennek egy szakemberhez, aki beszélget Önökkel és a fiukkal, én inkább bölcs döntésnek és el?relátásnak tartanám. Hiszen arra van szükségük, hogy valaki segítségével a család közösen kialakítson egy stratégiát a kialakult helyzet megváltoztatására. Mert ahhoz, hogy jó változások induljanak be, ismerni kell azt, hogyan m?ködik a családjuk, melyek azok a pontok (készségek, tulajdonságok, lehet?ségek), amelyekre a változást alapozni lehet. Önök benne élnek a problémás helyzetben, jelenleg csak a negatívumokat látják, jó, ha van egy küls? szemlél?, aki segít eligazodni.
A válaszom eddigi részéb?l az is kiderül, hogy leginkább a családterápiát tartanám m?köd?képesnek. Remélem, hogy legy?zik az idegenkedésüket, és rászánják magukat a segítségkérésre. Mert nincs egyértelm? válasz arra, hogy mi lenne jó ebben a helyzetben. Ahhoz ismerni kellene jobban a fiát és Önöket is.
Üdvözlettel: Majoros Andrea
