Hirdetés

Szégyen, amiket m?velek

Elnézést, hogy levelemmel zavarom, de már nagyon kétségbe vagyok esve. Lassan 3
hónapja folyik ez az egész.
27 éves vagyok, 10 évig együtt voltam egy fiúval, aki soha nem volt az a h?séges típus, de amikor lebukott, mindig szétváltunk egy rövidebb id?re, majd újra visszasírta magát. Az elmúlt 4-5 évben semmi ilyesmi nem történt. Id?közben kiköltöztünk külföldre, a mínuszból szép kis vállalkozást hozott létre, amiért nagyon büszke vagyok rá. Tavaly viszont jött egy "új" lány. Éreztem, hogy a barátom beleszeretett, nem csak egy a többi közül. Sokat sirtam, ? el akart költözni, de végül nem ment el. Id?közben én viszont lassan beleszerettem a munkatársamba. Minden szabadid?nket együtt töltöttük, minden tökéletes köztünk. Majd pár hónap után a barátom lezárta a dolgot a lánnyal, elvileg nem is feküdtek le, mert "most az egyszer okos akart lenni". 

Én viszont ahelyett, hogy a kapcsolat helyrehozására koncentráltam volna, csakis az újjal töltöttem minden id?met. Idén nyáron el is mentünk titokban nyaralni, ott történt meg els?nek minden. Utána hotelszobákba járkáltunk, de én voltam annyira gerinctelen, hogy még mindig az ex-szel laktam. Féltve a kis komfortzónámat. Majd lebuktunk. Rá pár napra el is költöztem... Azóta ez alatt a 3 hónap alatt a volt barátom mindent megtett azért, hogy visszaszerezzen, soha nem láttam ennyire a padlón és ennyire elszántnak. Még a kezemet is megkérte, rá 2 órára visszaadtam, hogy én nem tudom ezt lezárni az újjal. Tiszta szégyen, amiket m?velek. Azóta mar kétszer megkérdezte, hogy hozzámegyek-e? Belátta, hogy  sosem becsült meg, mert nem gondolta, hogy valaha is elveszíthet.

Az új fiúval minden nagyon tökéletes, a szext?l kezdve, minden. Viszont csak velem van a baj. Mindig is erre az új fiúra vágytam, de most mégsem tudom, hogy feladjak-e egy 10 éves kapcsolatot, ami a biztonságomat nyújtja (testileg már egyáltalán nem kívánom ?t), vagy vágjak bele az újba (több, mint egy éve tart), aki szintén velem hosszú távra tervez. Ha viszont egyedül vagyok otthon, sokszor jön az a fájó érzés, hogy ÚrIsten, nekem már nincs a "régi" barátom és olyankor nagyon szenvedek.
Kérem, segítsen nekem, mert tudom, hogy jelenleg mindkett?jüket bántom és legf?képpen magamat!

Válaszát el?re is köszönöm!


Kedves Éva!

A szenvedés, amit érez, a függ?ségb?l ered. Az elvonási tünetek rendszerint szenvedést okoznak. Függ?ségünk tárgya pedig bármi lehet, akár a másik ember is.

Csodálkozni kell ezen? Nem hiszem.
Nézzük, mi történt eddig. Lehúzott egy évtizedet egy olyan férfival, aki rendszerint megcsalta Önt. Begyakoroltak egy m?köd?képesnek látszó forgatókönyvet: megcsalás, elválás, újra vissza. Ön megszokta, hogy a barátja „visszasírja” magát, ? pedig megszokta, hogy újra és újra visszatér hozzá – ezzel pedig kialakult a hamis biztonságérzet.

Persze id?közben Ön is rájött arra, hogy ez a „játék” értelmetlen, és nem a barátja az egyetlen férfi a világon. Talán azt gondolta, ez így fair, elvégre kölcsön kenyér visszajár. Ezzel azonban csak még mélyebbre ásták a gödröt maguk alatt – ami éppen teljesen beszakadni készül.

A döntés kizárólag az Öné.

Elfogadhatja a lánykérést, de ne számítson sok jóra a jöv?ben. Megpecsétel?dik a szövetség két, egymástól kölcsönösen függ? ember között, valódi szerelem, vonzalom és tisztelet hiányában. Ha erre vágyik, szíve joga így dönteni.

Üdvözlettel:
Herceg Attila

Hirdetés
Hirdetés
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.