Szeparációs szorongás?

Nagyon aggaszt a kislányom. Februárban lesz 4 éves, és szerintem még mindig szeparációs szorongása van. 1 percre nem lehet még a teraszra sem kilépnem, ahol pedig lát, mert üvölt. Ha a
lakásban szem el?l téveszt, már kétségbeesve keres, pedig már minden lépésemet bejelentem neki. Délutáni alvásnál 5-6-szor felébred ellen?rizni, hogy megvagyok-e. Vannak mániái is. Pl. hogy nem lehet kit?r?dve a blúza - ha véletlenül kit?r?dik, visítva jön, hogy bet?rni. A párnájának élére állítva kell lenni, ami egyébként csak egy párnahuzat. Az oviban csak ücsörög, nem játszik. A tesót (ikerfiú) se engedi maga mell?l. Az oviban kivitték a tesót megmosni az arcát, kétségbeesve sírt. Az óvónéniket is ha szem el?l téveszti az udvaron, sír. Ön szerint ez elmúlhat? Kell szakemberhez fordulni vele? Reggel, ha oviba megyünk, nem eszik semmit, csak az ágyában szopja az ujját a rongyijával, amihez nagyon ragaszkodik, amíg el nem indulunk. Az oviban mindig meg kell pisiltetnem, miel?tt elmegyek. Ja és nagyon rosszul eszik. Este jön meg egy kicsit az étvágya - bár csokit enne egész nap. Ha nincs ovi, akkor egyébként vidám. Az oviba nem viheti be a kedvencét, a rongyiját, sokszor hisztizik. Várni egy másodpercet nem bír valamire. nagyon türelmetlen. Ha egyikünk kiszáll az autóból, üvölt. El?re is köszönöm a tanácsát.

Kedves Kitti!

Kérdésére a válaszom: nem, segítség nélkül szerintem az ilyen fokú szeparációs szorongás nem fog magától, spontán megoldódni. Úgy t?nik, kislánya számára a világ elég rémiszt? hely, ahol a saját bizonytalanságát egyel?re a hozzá közel állók jelenlétével, a rongyijával, és a már bejáratott szokások segítségével képes mérsékelni. Ha ezek a mankók nem állnak rendelkezésére, azonnal talajvesztetté válik.

Levélen keresztül itt csupán ötletelhetek, hogy az ikerlét, az esetleges születés körüli éretlenség, az óvoda relatív érzéketlensége (rongyi-tiltás) milyen mértékben tesz hozzá a jelen helyzethez, de szinte biztos, hogy a valós változáshoz szaksegítséget lenne érdemes keresni. Ez a kislánnyal való közvetlen terápiás munka mellett valószín?leg az Önökkel, szül?kkel való szoros együttm?ködést fogja jelenteni, hogy közösen kitalálják, milyen módon lehet úgy „helyzetbe hozni” kislányukat, hogy rátaláljon saját önállóságának ízére.

Sok sikert kívánok az Önök el?tt álló munkához – Kiss Kinga