Szeparációs szorongás?

9,5 hónapos fiúcskáról lenne szó, természetesen anyás és kezd?dik a szeparációs szorongós id?szak, viszont apukájával nyáron, miután 1 éves lesz, elutaznánk 5 napra. Az lenne a kérdésem, hogy ez mennyire árthat neki? Addig nagymamával lenne, akit nagyon szeret persze. Hogyan sérülne a legkevésbé? Hogy jó egy 1 évesnek anya nélkül pár napig, hogy ne legyen nagy trauma? Milyen következményei lehetnek?

Kedves Kanga!

A gyerekek általában 3 éves korukig elég szorosan kapcsolódnak az anyjukhoz, apjukhoz. Ilyen szempontból szerintem nem véletlen, hogy erre az életkorra teszik az óvoda kezdését, ahol már szinte többet van a gyermek távol, mint a szül?kkel. Azonban nagy egyéni különbségek lehetnek abban, mikor érnek meg arra, hogy több napot töltsenek máshol, mással. Így sok múlik azon, hogy milyen tapasztalatai vannak eddig, vagy lesznek az elválásig. Amit tehet, hogy segítse kisfiát a szeparáció idején, ha er?síti a kapcsolatot a nagymamával, és “gyakorolják” a különválást. Itt egyfajta fokozatosságra gondolok, amiben el?ször egy egy éjszakára, vagy hétvégére marad Önök nélkül a gyermek. Ezt kicsit bonyolítja, hogy pont a szeparaciós szorongás id?szakában van, amikor ugyanis jobban ragaszkodnak a gyerekek az anyához, vagy akár az apához. Ez pont azért ilyenkor van jelen, mert fejl?dik a mozgásban, elindul világot látni (mászik, aztán jár), és vágyik is a távolodásra, de közben fél is, hogy egyedül marad. A legjobb, amit tehet, ha “rendelkezésre áll”, vagyis amikor lehet, ott van, ha keresi, čs biztonságot ad ahhoz, hogy bátran világot lásson. Kicsit ellentmondó, hogy pont akkor mer majd egyedül lenni, ha kell? ideig és a kell? id?ben van “nem egyedül”, hanem az Ön biztonságában. Azonban az id? szorítása miatt egy kicsit feszegetnie kell a határokat, és mellette lenni úgy, hogy - amikor nyitott rá -, a távol levést is gyakorolja.

Negatív hatása a biztonságérzetével és az önállóságával lehet kapcsolatos. Bár azt gondolom, hogy egy egyszeri esemény ritkán szokott annyira er?teljes lenni, hogy önmagában személyiségváltozást okozzon. Inkább a figyelemre ösztönzöm Önt: figyelje, hogy gyermeke hogy reagál, akár az utazás után: ha megváltozik viselkedése, és sírósabb az elválásnál, vagy nem mert a játszótéren eltávolodni, vagy bármi hasonló, akkor érdemes hanyagolni a hosszabb távolléteket egy ideig. Ha ez az eset áll fenn, akkor sem kell megijedni, csak id?t adni neki, és a biztonságérzetet újra felépíteni. Ha esetleg hosszabban fennáll valamilyen változás, mondjuk hónapokig, akkor akár szakember bevonását is érdemes fontolóra venni. De minden egyéb esetben az együttlét és az id?, a gyermekre való figyelés sokat segít.

Üdvözlettel

Standovár Sára