Szobatisztaság

Szobatisztasággal kapcsolatban lenne kérdésem. Kisfiam 4,5 éves és nagyon nehezen megy el vécére. Neki szinte sose kell pisilnie, folyamatosan tartogatja. A kötelez? vécézések (utazás, ünnepség el?tt), alkalmával is csak nagy hisztik árán jutunk el a vécére. Persze mikor már látom a nadrágján a foltot, akkor küls? kényszer hatására kénytelen elmenni. Az éjszakai szobatisztaság sem m?ködik, pedig volt már 3,5 évesen is, hogy 1-2 hétig szárazan vettük le a pelust. (Ez hogy ?szinte legyek, kevésbé érdekel, m.olvastam, h 5-6 éves korig kell csak
kialakulnia) A kakilással szintén gondok vannak. Tartogatja azt is, és persze általában valamennyi bemegy neki. Kisfiamnak születése óta az átlagosnál hígabb a széklete, s?t sokszor hasmenésszer?. Gasztroenterológus mindent kivizsgált, minden lelete negatív. Otthon próbáltunk már mindent, türelmesnek lenni, jutalmazni, nem venni tudomást a dologról, de semmi nem hatott. Mivel ideg?rl? ez a helyzet, volt, hogy leszidtuk. Várom segítségüket, hogy mik okozhatják fiunknál ezt a nagyfokú elutasítást, lázadást. Szeretetteljes családban nevelkedik, van egy 3 évvel id?sebb bátyja, én "tisztaságmániás" vagyok (tudom, ezt sem tesz jót a dolognak).

Kedves Zsuzsanna!

Fiúknál tényleg gyakrabban jelenik meg ez a jelenség, egyfajta dacként, agresszió-kifejezésként. Az utolsó mondatával, a tisztaságmániával még inkább azt tudom elképzelni, hogy ez egyfajta szembeszegülés Önnel, és az otthoni renddel. Azonban jól érzi, hogy nem a leszidással és büntetéssel fognak változást elérni.

Az egyik lehet?ség, amit érdemes megfigyelniük, hogy kisfia hogyan tudja, hogyan szokta agresszióját, ellenállást kifejezni a hétköznapokban. Tudják-e, hogy mik azok a területek, ahol megélheti és szabad-e megélnie? Érdemes kicsit jobban hagyni neki, hogy ezekbe belemélyedjen. Akár játék szintjén: testvérrel, barátokkal kardozás, bunyózás, csikizés, nagy-mozgásos játékok, de akár aktuális élethelyzetekben, amikor valami nem tetszik neki, valami akadályokba ütközik, és dobbant, vagy kiált, vagy eldob valamit. Esélyes, hogy ha más területeken kifejezheti a dühét, akkor nem a széklet/vizelet-visszatartásban fogja. A másik dolog, ami m?ködni szokott, az a tisztaság ellen men? játékok: sarazás, piszkolás, festés, stb. Gyurmázás, amelyben lehet rombolni is, majd utána építeni is. 

Az agresszió kérdésen túl még a szabályozás is felmerül kisfia esetében: vajon mennyire képes már irányítani, mennyire érett az idegrendszere a szobatisztaságra? Mert amennyiben ez is még nehezére esik, akkor a jutalmazás is eredménytelen, hiszen nem ? irányítja. Érdemes lehet ilyen esetben a visszajelzést nem a teljes szobatisztasághoz kötni, hanem els?re valami könnyebben elérhet? célhoz: már akkor is dicsérni, ha kérésre elmegy, mikor úgy látják, wc-re kell mennie. Esetleg a becsurgás, vagy jelölés után ha elsiet wc-re, azt is dicsérni, és bátorítani, hogy milyen testi jelzéseket figyeljen meg, mivel tudja egyre korábbra hozni a pisilés/kakilás ingerének észrevételét.

Érdemes ezeket a praktikákat kipróbálni, saját családjukra nézve értelmezni, formálni. Akár iránymutatást kérni személyesen pszichológustól, hogy ne álljon be kisfiánál állandó m?ködésként. Szerencsére jelenleg pici még, így sokkal könnyebb változnia, alkalmazkodnia. Azonban ha hosszabban fennmarad a probléma, érdemes személyesen segítséget kérni, mert id?vel a kortársak is észre tudják venni a nehézségét, és negatív helyzetbe kerülhet miatta a közösségben.

Üdvözlettel

Standovár Sára