Kisfiam jövő hónapban lesz 7 éves. Szeptemberben elkezdtük az iskolát, amit már nagyon várt. Napközben mindig jól érzi magát, boldogan meséli az élményeit. Jól teljesít, a tanítók részéről megfelelően motiválva van.
A reggel mégis nehezen indul. Általában sír, még otthon többször elmegy a wc-re, hasmenése van. Ma reggel az iskola előtt háromszor utánam szaladt sírva. Azt érzem, napról-napra rosszabb a reggeli elválás. Elakadtam. Hogyan segíthetnék neki?
Válaszát előre is nagyon köszönöm.

Kedves Katalin!

Leírásából úgy tűnik, kisfia szorongása szeparációs hátterű. A többes szám használata arra enged következtetni, hogy Ön is nagyon közel áll fiához, így talán a reggeli elválások mindkettőjüknek nehéz.  Egy ilyen helyzet sok kérdést felvet: milyen volt fiának az eddigi közösségi élete? Hogy érezte magát az óvodában? Ha ott nem volt gond az elválással, ez a helyzet most vajon miben más? Korábban hogyan váltak el egymástól? Ezek a kérdések abban segíthetnek, hogy megértsük e szeparációs szorongás hátterét.
Praktikusan azt javaslom, hogy segítse fiát abban, hogy pozitív tapasztalat is kötődjön a szeparációhoz. Mondja el neki minden reggel, hogy mikor fognak találkozni, esetleg mit fognak csinálni együtt. Érdemes olyan időket kiválasztani, ami az Önök közös ideje. Csináljanak valamit kettesben a fiával! A hét elején beszéljék meg, hogy mi lesz az, így fia biztosan számíthat arra, hogy tud időt tölteni Önnel. Remélhetően minél többször éli meg, hogy a szeparációs helyzet nem jár kockázattal, enyhülnek a tünetek. Amennyiben mégsem, érdemes lehet pszichológus segítségét kérni, aki interjúval és tesztekkel felméri, hogy mi áll a szorongás hátterében.

Üdvözlettel,

Kovács Réka