39 éves anyuka vagyok, 3 kislányt nevelek. A legnagyobbal van gond. 12 éves, hatodikos. Amióta közösségben van, óvoda óta vannak problémák. 4 éves volt, amikor bekerült. Nagyon viszafogott, csendes. Itthon az ellenkezője. Minden pedagógus arra panaszkodik, hogy csendes, nem beszél. Semmilyen órán nem aktív. Nincs barátnője. Nagyon jó tanuló. 6 négyese van, a többi ötös. Mindenütt nagyon jól viselkedik, sehol nem szabadul fel. Kedves Réka, nagyon el vagyok keseredve - a tanára szerint az lehet a baj, hogy én és a nagyobbik húga (9 éves) "pörgősek" vagyunk és elnyomjuk.Hát mit ne mondjak, sokat sírok emiatt. Félek, ha elkerül felsőbb suliba, mi lesz vele...

Kedves Remény!

Szülőként nagyon nehéz azt látni, hogy gyermekünk nem boldog. De vajon erről van-e szó? Beszélt a lányával erről a helyzetről? Ö mit gondol erről? Hogy érzi magát az iskolában? Mit mond, miért nincsenek barátai? Emellett nem tartom jó útnak, hogy egy komplex helyzetet egy tényezővel magyarázzunk, mint jelen esetben tette azt a tanár. Valóban nem tudjuk, hogy miről van szó, így ez csak egy lehetőség, hogy a családi viszonyrendszer áll a háttérben.
Ennyi információ alapján találgatásokba sem bocsátkoznék az okokkal kapcsolatban, így azt javaslom, beszéljen a lányával. Ha pedig ő maga megfogalmazza, hogy mi zavarja, abban lehet őt segíteni, akár szakember bevonásával.

Üdvözlettel,

Kovács Réka