Tánc és teljesítményszorongás

Egy gyermek néptánc-csoport vezet?jeként találkoztam a következ? problémával: van egy kislány az együttesben, aki a legügyesebbek közé tartozik, próbákon aktív, vidám, barátkozó, mégis abban a pillanatban, ahogy a szülei belépnek a próbaterembe, zokogva kiáll a táncból és nem hajlandó egyetlen tánclépésre sem, amíg anyáék ott vannak. A szül?k nem jöhetnek el a fellépésekre sem. Biztosan nem hisztir?l van szó. Ilyenkor valódi könnyekkel, keservesen sír a gyermek. Mélyebben nem ismerem a szül?-gyermek kapcsolatot köztük, annyit tudok, hogy anya és apa is táncolnak, más élethelyzetben pedig boldog, szeret? családot lát a kívülálló, ha rájuk néz. A szül?kkel együtt nagyon szeretnénk feloldani a kislányban ezt a gátlást. Ehhez szeretnék néhány hasznos instrukciót kapni. El?re is köszönöm a segítséget.

Kedves Tanárn?!

Milyen jó, hogy ilyen érzékeny táncpedagógus vezeti azt a csoportot! Els? gondolatom, hogy talán a szül?k táncban való érintettsége lehet a ludas a kislány szétesésében – érdemes lenne végiggondolni, vajon milyen vélt vagy valós elvárást érzékel a kislány - akár csak implicit - a szül?i minta kapcsán. Ha a család amúgy harmonikusnak, és a helyzet megoldására motiváltnak t?nik, együtt is át lehetne beszélni mindezt, hiszen valószín?leg ?k oldhatják fel leghatékonyabban kislányuk teljesítménygátlását. Ami segíthet egyébként, az a tánc közös örömének a visszacsempészése – elképzelhet?, hogy a szül?k jelentlétében a kislány számára a tánc most csak a koreográfiáról, a helyesen kivitelezett lépésekr?l, a fellépésr?l szól. Szervez esetleg az egyesület táncházat is? Vagy mennek-e nyáron olyan fesztiválra, ahol a fellépés mellett nagy közös örömtáncba is lehet keveredni? Biztatnám a családot, hogy ha a fellépésen nem is jelennek meg, valami ilyen felszabadult helyzetben keressenek táncos kapcsolódási felületet a lányukkal. Ha ezek nem hozzák meg a kislány szorongásának oldását, javasolnám szakember bevonását.

Üdvözlettel – Kiss Kinga