Társaságban nem tudja, hol a határ

A párommal fél éve vagyunk együtt. Ez id? alatt nem sokat szórakoztunk társaságban, mert a probléma az, hogy a párom nem tudja, hol a határ az alkohollal kapcsolatban. Ez azzal társul, hogy valószín?leg féltékenységb?l agresszívvé válik. Engem nem bánt, és hozzáteszem, kb. 5-6 ilyen közös bulin vettünk részt, amúgy sosem iszik alkoholt. Szóval agresszív, tör-zúz, kárt okoz más tulajdonában, kezelhetetlen. Nekem elmondja, hogy én vagyok élete szerelme, de rám se hallgat olyankor és van, hogy engem is megbánt szavakkal, csak hogy megkapja a figyelmem (szerintem). Hozzáteszem nem szolgáltatok okot, maximum barátn?kkel beszélgetek, és nála ez is féltékenységet szül. A mindennapokban tökéletes, figyelmes, bármiben segít, jó ember. Kicsit hisztis. De az agresszióval nem tudom mit lehet kezdeni. Szeretem, de így élni, hogy nem szórakozhatunk együtt .... Lenne értelme ezzel a problémával terápiára járni neki? Köszönöm a választ!

Kedves Hölgyem!

Hadd legyek most nagyon szigorú. Fél éve vannak együtt a párjával, pusztán a számok alapján is ez kb. havi egy alkalommal ismétl?d? esemény. (A szórakozást illet?en pedig minden egyes alkalommal ismétl?dik!)

Most vannak elvileg a szerelem "legmélyebb bugyraiban", amikor a párok többnyire ki sem látnak (és látszanak) a rózsaszín ködb?l - a párja agyát mégis inkább a lila önti el a féltékenységt?l... ez nyilvánvalóan egyáltalán nem Önr?l, vagy a kapcsolatukról szól, hanem az ? korábbi tapasztalatairól, amelyek mély sérülést hagytak benne. Figyelem kivívásáért verbális agresszió?! Ugye nem akar (akarnak) ilyen m?ködésre komoly kapcsolatot alapozni?

Nem az alkoholprobléma t?nik a legsúlyosabbnak ebben a helyzetben, de a párjának a saját indulatkezelésével, és mindkettejüknek a kapcsolatukkal rengeteg dolguk van! Nem szabad ilyen jelenségek mellett elmenni, eltussolni azok jelent?ségét, várni, hogy "majd az id?", vagy a "szerelem" elsimítják a gondokat... ha tényleg komolyan gondolják kettejük dolgát, akkor tudatosan energiát kell fektetniük a közös, mindkettejük számára megelégedettséget hozó megoldások kialakításába. Ehhez el?ször is szembe kell nézni a problémákkal, onnantól kezdve lehet elfogadni egymás nehézségeit, sérüléseit - és elkezdeni változni, változtatni. Ebben egyéni és párterápia hasznukra válhat.

Üdvözlettel

Simon Sarolta