Távkapcsolat vírushelyzetben

Egy fiatal végz?s egyetemista vagyok, távkapcsolatban, és egyszer?en már alig bírom. Hiába van egy menyasszonyom a világ másik felén, mégis magányos vagyok. Nemsokára már 4 éve leszünk együtt, eddig meg tudtuk oldani a találkozást, de a koronavírus keresztbe tett. Majdnem 8 hónapja nem láttuk egymást, és a beszélgetés már nagyon kevés sokszor. F?leg a több órás id?eltolódás se segít rajta, plusz a párom már dolgozik elég sokat, így a beszélgetés központjában ez áll és már belefáradtam kicsit. Ha egy helyen élnénk, nem lenne baj, ha a nap végén megbeszéljük, kinek milyen volt a munka, aztán lazításként nézünk egy filmet. De itt csak az el?bbi van, nincs közös élmény... Nem akarom feladni, ha már eddig eljutottunk, mert tudom, hogy amikor együtt tudunk lenni, akkor jó. De mégis iszonyatosan hiányzik az, hogy legyen mellettem valaki. Eléggé társasági és nyitott ember vagyok. De az a szórakozás nem tölti be az ?rt. Demotivált vagyok, mert a vírus miatt minden bizonytalan, valószín?leg hónapokig még ez lesz, és nem tudok kit?zni magam elé egy célt. Mitév? legyek?

Kedves Anonymous 1!

Nagyon nehéz a helyzetük, valóban hónapokig, talán még tovább is tarthat, mire találkozhatnak. Nehéz a helyzetük azért is, mert kapcsolatuk – a távolságtól függetlenül is – különös szakaszban van. Ön még tanul (bár végz?s), párja már dolgozik, ráadásul külföldön. Máshol tartanak az életükben. Ön még „gyerekhelyzetben” van valamennyire, több ideje van saját magára, míg párja már a feln?ttek elfoglalt és felel?sségteljes életét éli. A távkapcsolat nehézségei mellett ez a különbség is nehezíti kommunikációjukat. A várható, hosszú várakozás kikezdheti a kapcsolatukat, türelmetlenné teheti Önöket, ami az Ön esetében már valóság. Ilyen esetben nehéz h?séget, kitartást ígérni és elvárni, még akkor is, ha nagy a szerelem. Mindkett?jüknek jó lehet „szünetet” javasolni, ami átmenetileg felmenti mindkett?jüket a kimondott, vagy hallgatólagos fogadalmak alól.

Ha elmúlnak az akadályozó tényez?k, át lehet tekinteni, mi maradt meg az érzelmekb?l, összetartozásból. Lehet, hogy egyikük se él majd a szünet adta lehet?ségekkel, de legalább nem béklyózzák meg egymást és saját magukat. Mire elmúlnak a bajok, már Ön is végzett, feln?tt, dolgozó ember lesz és mint ilyen, egyenrangú lehet a társával, szabadabban megválaszthatja lakhelyét, kiderülhet, hogy a hosszú távkapcsolat átalakulhat egy valódi kapcsolattá. A szünet alatt id?t adhatnak maguknak és egymásnak arra, hogy meglássák kapcsolatuk valódi értékeit, érzelmeik mélységét és állhatatosságát.

üdvözlettel

bárdos kata