Távolságtartó vagyok, nem barátkozom

29 éves fiatalember vagyok és olyan problémában szeretnék segítséget kérni, hogy régóta, amikor kilépek a lakásból és meglátok egy embert, akaratlanul és megváltoztathatatlanul felveszek egy arckifejezést/kisugárzást, amivel kiváltom nála/uk az ellenszenvet, napi szinten többször megszólnak emiatt az emberek, pedig csak sétálok vagy biciklizem az utcán. Ha esetleg próbálok mosolyogni közben, hogy enyhítsem, az még gúnyosabbá válik. Néha m?ködik, ha el?veszek egy zsebkend?t és törölgetem az orrom, hogy gyengébbnek látsszak és ne nézzek ki túl arrogánsnak/lenéz?nek/fels?bbrend?nek/taszítónak. Pedig nem szoktam és nem szeretem bántani/bírálni az embereket a ruhájuk, hajuk, testsúlyuk, társadalmi helyzetük alapján. Nagyon kellemetlen, illetve kissé eltér?, amikor nem tudom leplezni a kasszánál a türelmetlenségemet (mégha az a leggyorsabban történik is). Olyan érzésem van olyankor, mintha a fél boltot kiraboltam volna és csak ürügynek vennék valamit és már menekülnék is.
Távolságtartó vagyok, nem beszélgetek, nem barátkozom, még a jó emberek között is menekülési kényszerem van, viszont a családomon belül ölelkezek, puszilkodom, szeretem ?ket. Egyszer voltam szakembernél pár éve, másfél perc meghallgatás után Rivotrilt írt ki, de nem váltottam ki.

Kedves Anonymouse!

Nagyon fontos lépés a változás útján, amikor meg tudjuk fogalmazni, hogy mi zavar minket, és ezt a környezettel történ? kapcsolatban is meg tudjuk fogalmazni. Önnek azok a reakciók felt?n?ek, zavaróak, amiket kivált a környezetb?l. Az még egy fontos kérdés lesz, hogy ezeket a reakciókat mivel váltja ki, milyen benyomást kelt a környezetében. Az olyan típusú kérdések, minthogy a környezet hogyan hat rám, arra én hogyan reagálok, nem feltétlenül gyógyszeresen kezelhet?ek leghatékonyabban. Valószín?leg Ön pszichiáternél járt, akik a felmerül? zavaró tüneteket, érzéseket kezelik, gyógyszerek segítségével. Ez sok esetben nagyon fontos, és el?feltétele annak a hosszú munkának, ami arról az önsimereti folyamatról szól, hogy megértsük a saját viselkedésünket, és annak a környezetre gyakorolt hatását.

Javaslom, hogy keressen fel klinikai pszichológust, akivel feltérképezik a problémát. Fog tudni abban is segíteni, hogy érdemes-e pszichiáter szakorvos segítségét kérni, vagy pszichoterápiával tud Önnek segíteni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka