A téli szünetben mintha kicserélték volna

Egy magánbölcs?dében dolgozom reggelente, nem vagyok egész nap ott, de jól ismerem a gyerekeket. Van egy kislány, júniusban múlt kétéves, és eddig minden reggel vidáman, mosolyogva, jókedvvel jött be, mindig játszott, táncolt, énekelt. Mióta volt a téli szünet, azóta mintha kicserélték volna, minden reggel sírva jön be, nem hajlandó játszani, csak egyhelyben ül, néz maga elé és egyszer csak sír, kérdezgeti, anya jön-e? Elmondjuk, hogy jön. Megnyugszik. Félóránként ez megismetl?dik. Viszont ha délutánra lecsökken a létszám 3-4 gyerekre, onnantól ugyanúgy elvan, mint régen. Sokat gondolkodunk a kollégákkal, mi lehet az ok, de nem jöttünk rá. Anyuka se.

Kedves Hölgyem!

Sajnos a leírtak alapján én sem fogok tudni rájönni, hogy mi lehet a háttérben. Ön egy tünetet ír le, ami annyira rejtélyesnek t?nik, hogy még a gyermek anyukája sem tudja, mi lehet a háttérben. Természetesen, ahogy Ön is ráérzett, ilyen esetekben próbálunk a gyermek életében történ? változásokra gondolni. Hiszen ha eddig szerette a bölcsit, most pedig sírdogál, annak oka kell, hogy legyen. Mivel anyukáját hiányolja, keresi, gondolhatjuk, hogy valami miatt most fokozottan igényli a jelenlétét, biztonságot keres. De hogy ennek otthonról jöv? oka van-e, vagy a bölcsivel kapcsolatban alakult ki rossz érzése, nem tudjuk.

Javaslom, hogy a gondozón?k üljenek le a családdal beszélni, mert valóban aggasztó, hogy ennyire sírós, passzív a kislány napközben. Érdemes lehet az esetleges otthoni változásokra, halálesetre, veszteségekre rákérdezni. Érdekl?dni, hogy telt a téli szünet, kinél voltak, történt-e ott valami. Közben a kislányt is meg lehet kérdezni, hogy mit szeretne csinálni, mi esne neki jól, amikor szomorkodik. A válaszok mentén pedig tovább lehet gondolkodni.

Sajnos nagyon kevés a támpont, így tényleg azt javaslom, hogy próbáljon meg a bölcsi és a szül?k közösen gondolkodni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka