Teljesen üres vagyok belül

Már évek óta nem érzek semmit, teljesen üres vagyok belül, és az érzékeim is eltompultak. Gyakran érzem úgy,  mintha csak egy lélektelen test lennék, egy gép. Állandóan lehangolt, melankolikus és fáradt vagyok, akármennyit alszom, mindig ugyanolyan fáradt vagyok. Az id?érzékem is torzult, nagyon gyorsan telnek a napok, hetek, hónapok. Állandóan a képességeim alatt teljesítek. Kerülöm az emberek társaságát (legf?képp a hangos, extrovertált embereket). Bár vágyok barátokra illetve párkapcsolatra, de nem vagyok képes elviselni az embereket magam körül, mivel egész nap be vagyok gubózva a gondolataimba, a fejemben élek, és nem szeretem, ha az emberek kirántanak a bels? világból. Régebben nagyon szorongtam, ha egy ismeretlenhez hozzá kellett szólnom, vagy ha egy eddig számomra ismeretlen helyzettel találkoztam. Régen sokszor azt hittem, hogy az emberek rólam beszélnek a hátam mögött, vagy ha buszon utaztam és valaki nevetett mögöttem, akkor biztos rajtam nevet és ez nagyon diszkomfortossá és idegessé tett. Manapság akkor érzem ezt, ha valaki rám néz (bár be kell vallanom, hogy kissé excentrikusan nézek ki).Nem tudom tartani a szemkontaktust. Gyakran mondják, hogy nem figyelek a környezetemre. Nem tudok koncentrálni és a memóriám is rettent?en rossz. A szociális és az emocionális kompetenciám átlag alatti. Gyakran el?fordul, hogy nem tudom, hogyan folytassak egy beszélgetést, vagy hogyan reagáljak bizonyos szociális ingerekre, félénk vagyok az emberek között. Nincs motivációm semmihez sem és semmi sem érdekel, semmit sem tudok élvezni és nem érzek örömöt. Létezésem minden perce csak kínlódás. Mi bajom lehet? Érdemes szakemberhez fordulnom?

Kedves Anonymous!

Rossz közérzete, visszavonultsága egyre nehezebbé teszi a társas kapcsolatait.  Fáradt, lehangolt, magányos. Rengeteget gondolkodik magán, szívesen megosztaná, de nem tudja elviselni az embereket. Ugyanakkor megfogalmazásából kiderül, hogy utánaolvasott állapotának, foglalkoztatja helyzete, igyekszik diagnosztizálni magát. Egyetértek Önnel, segítségre van szüksége.  Az öndiagnózis növeli a bajt, az ember igyekszik „megfelelni” a leírtaknak, persze nem szándékosan. Egyre több tünetet vesz észre magán és ez befolyásolja mindennapi életét. Egy örvény indulhat el, érzi a tüneteket, ennek megfelel?en viselkedik, amit?l még zárkózottabb, elveszettebb lesz.

Javaslom, forduljon pszichológushoz, hogy segítsen megállítani ezt a befelé pörg? spirált, segítsen visszatalálni az emberekhez, barátokhoz, családhoz. A Mindennapi Pszichológia oldalain is találhat megfelel? segít?t.

üdvözlettel

bárdos kata