15 éves vagyok, fiú, és idén szeptemberben kerültem át a szakközépiskolába. Azel?tt rengeteg volt rajtam a stressz, hogy milyen nehéz is lesz itt a tanulás és az ismerkedés. De amint megszoktam a sulit, úgy egyre jobban alakulnak a jegyeim is. Irodalomból és nyelvtanból vagyok a legjobb. DE... De, valahányszor kihív a tanárn? felelni, én mindig izgulok. Persze, jól tudom, hogy hibátlanul tudom az anyagot, meg minden. Egyesek szerint nincs önbizalmam, ez igaz? A másik meg az, hogy ha kapok egy jó jegyet (maradjunk az irodalomnál), legtöbbször felelésnél, akkor én mindig úgy érzem, hogy az osztálytársaim irigykedve elkezdenek sugdolózni egymással, hogy: ez milyen beképzelt, hogy ennyit tanul; nyal a tanárnak; majd a legközelebbit elrontja. És én emiatt valamiért úgy érzem, ha jó jegyet kapok, akkor
azzal az osztályt sértem meg. Mert valljuk be, az osztályba nem éppen Einstein tudású emberek járnak, és talán épp ezért ébredhet bennük irigység, rosszindulat. Normális, hogy így érzem magam, amikor jó jegyeket kapok?
Válaszát el?re is köszönöm!
Üdvözlettel: Egy aggódó diák!
Kedves Aggódó Diák!
Olyan, mintha két t?z között lenne. A kortársai között valószín?leg nincs nagy súlya az irodalom tudásának. Önnek viszont ez fontos. Bár az nem derül ki, hogy ez egy otthonról hozott elvárásnak való megfelelés csupán, vagy tényleg érdekli az irodalom? Jobb, ha ez utóbbi történik, mert akkor kevésbé fogja feszélyezni az, hogy mit mondanak a többiek. Egy osztályban ugyanis mindig lesznek olyanok, akik megszólják azokat, akik teljesítenek. És ha azt látják, hogy görcsösen teljesíteni akar, akkor felületet is ad ehhez.
Ugyanakkor attól még, hogy teljesíteni szeretne, még nem kell feltétlenül kilógnia a közösségb?l. De err?l nem ír semmit, hogy az órák között/után hogy van az osztálytársaival, hogyan jön ki velük?
Egyszóval azt gondolom, hogyha a bels? motivációja az, hogy meg szeretné tanulni az irodalmat – mert szereti -, akkor a beszólásokat el fogja tudni engedni a füle mellett. Másik oldalról pedig, ha nem nézi le a „nem Einsteineket”, akkor könnyebben talál hozzájuk kapcsolódást. Mert sok más tulajdonságuk lehet, amiben ?k jók, ha nem is feltétlenül a tanulás. Ám arra is sor kerülhet, hogy segíteni tud majd nekik, és akkor kevesebb irigységgel találkozik majd.
Talán kevesebb szorongással fog felelni, ha nem az osztály el?tt akar bizonyítani, hanem egyszer?en elmondja, amit megtanult.
Üdvözlettel: Majoros Andrea
