Van egy 6 éves kislányom a volt páromtól. A felügyeleti jog közös. A mostani páromat, azaz férjemet apának szólítja a lányom, hiszen kicsi kora óta már ő neveli, de amint hazajön a volt páromtól, már nem szólítja apának, mert ha apának szólítaná, akkor a vér szerinti apja meg fog halni, és azt mondja, őt nem szereti senki. Tépi a haját és marja magát. Tehetetlennek érzem magam. A felügyeleti jogot sajnos nem tudom elvenni a volt páromtól, nem tudom, hogyan segíthetnék a lányomon. Még csak 6 éves, és látom rajta, hogy lelkileg nincs rendben.

Kedves Anyuka!

Kislánya szereti az édesapját, rendszeresen tartja vele a kapcsolatot. Nemcsak azért jár hozzá, mert közös a gyermekfelügyelet, hanem mert az apja is szereti, ő is szívesen megy.

Nagyon jó, hogy új házasságában jó helyen van a kislánya, elfogadja az új párját, valamennyire apafigurának tekinti. Az új férje nem lehet a kislány édesapja, hiszen van szerető édesapa, de mint az Ön férje, szeretheti és elfogadhatja a kislányt. Emiatt fontos, hogy ezt Önök is tiszteletben tartsák, és ne erőltessék azt, hogy az új férje „apa” legyen. Hívhatja pl. a kislány … apunak (Pisti apu..), és ebben benne van az elfogadás és szeretet, de tiszteletben tartva az édesapához fűződő érzelmeket. A pótapához fűződő érzelmekben az jó, hogy nem a vér szerinti kapcsolaton, hanem valódi érzelmeken alapul. Mindkettőjük döntése, hogy elfogadják, szeretik egymás, ami – esetenként - akár erősebb is lehet, mint a vér szerinti apához való vonzódás.

Az elfogadással segítik a kislány életét, akinek nagyon nehéz lehet a váltás a két szülő között.

üdvözlettel

bárdos kata