Három gyermekem van, a legnagyobb(lány) 10 éves múlt, az ikrek (fiú-lány) pedig 6 évesek. Problémám az , hogy a nagylányom viselkedése az esetek többségében ellenséges a testvéreivel szemben. Nem hajlandó nekik semmiben a segítségükre lenni, nem tud velük kedves lenni akkor sem, amikor ők azok vele, csúnyán beszél velük. Konkrétan rosszindulatot érzek a viselkedésében, és ez nagyon megijeszt. Persze nem várom azt, hogy soha ne legyenek viták, veszekedések. Mit tehetek azért, hogy normális viszony legyen közöttük, hogy változzon a hozzáállása a testvéreihez? Hogyan hathatok rá úgy, hogy közben én se váljak az ellenségévé? Mindhárom gyermekünket egyformán szeretjük, nem kapnak semmiből kevesebbet a másiknál. Segítségét előre is köszönöm!

Kedves Asszonyom!

A leginkább úgy tud neki segíteni, ha meghallgatja, hagyja panaszkodni, és valahogyan megpróbálja megérteni és elfogadni az ő szempontjait is. Érzelmileg átélni, hogy ő milyen helyzetben lehet harmadikként, hogy az ikrek között mindig van egy plusz szál, ami neki nincsen.

Csak miután nyitottan felé fordult, és megértette – és nem minősítette –, akkor fogja tudni elkezdeni formálni a hozzáállását. Mert neki is megvan az ő szubjektív igazsága, sérelmei a testvéreivel kapcsolatban. Nem lehet mindig arra hivatkozni, hogy „te vagy a nagyobb”. És ha érzi azt, hogy az ő szempontjai is meghallgatásra találnak (az indulataival együtt), akkor lehet szerintem szülőként előállni a magunk felnőtt morális szempontjaival. És akkor általában már képesek is meghallgatni és lassan formálni a hozzáállásukat. Ebben pedig az a fontos, hogy nem szabad azonnali gyökeres változásra számítani, de észre kell venni, ha vannak helyzetek, amikor kedves tud lenni a testvéreihez, és ezt elismerni.

Van egy nagyon hasznos könyv ebben a témában, ajánlom elolvasásra.

http://ursuslibris.hu/a-gyermeki-elme/

Üdvözlettel: Majoros Andrea