"Tévesen osztják a szerepet nekem"

Történetünk ott kezd?dött, hogy összejöttem egy egyedülálló apukával. Akkor 5 éves lányát egyedül nevelte. Anyjával ímmel-ámmal tartja a kapcsolatot, a n? "rosszélet?", a szó szoros értelmében. Minden van a repertoárban...  Így kéthetente láthatja a gyereket, ha épp  igényt tart rá, de ha nála van, akkor is nyilván ellenem hangolja ?t. Ez az egyik nehézség. Igyekszem kezelni, én nem mondok semmi csúnyát a n?r?l a gyereknek. Hosszú távon nyilván a gyermek is érzékeli mindezt. Már másfél éve tart a kapcsolatunk, kicsit több mint fél éve ide is
költöztem hozzájuk, nyáron lesz 7 éves a lány. Ami a legnehezebb számomra, hogy a párom is nagyon megváltozott. Amikor "kampány" volt, hogy megszerezzen, meghódítson (több mint egy év), addig igazi férfi, minden értelemben, igazi apa, ami nyilván pozitív volt a szememben. Ellenben mikor ideköltöztem, utána pár héttel nagyon megváltoztak a dolgok. Hozzá kell tenni, hogy támogatásomra ? felmondott, nyitott egy vállalkozást, ami els? perct?l megyeget, most januártól már tényleg beindulni látszik. Nyilván kell támogatni, tartani benne az er?t, és azt is tudom, hogy a legtöbb gondolata azon forog.
A lánya is összekapcsolta, hogy "mióta ideköltöztél, apa csak kiabál, és nem foglalkozik velem" - mondta. Én ugyanezt érzem. Teljesen érdektelen, hideg-rideg lett az egész. Ergo, párom leszar, gyerek szemétkedik, s mikor jelzem ezt a kedvesemnek, akkor támad, és szerintem mindkett?nek tévképzete is van. Többször is mondta, hogy én mindig nevelem-oktatom a gyereket, pedig ? azt hitte, milyen jól el fogunk csajoskodni. Hosszú évekig nekik bébiszitter volt porondon. Véleményem szerint, tévesen osztják a szerepet nekem. A gyerek terrorizál, apa ezt nem látja, mert legtöbbször a telefonját nyomja, kés? estig (mert nem hülye, csak kicsi), de azt látja, mikor én büszkeségb?l pl. nem ugrok a gyereke minden kívánságára, ha el?z?leg megbántott. Nem szeretném, hogy egy 6 éves mondja meg, én mit tehetek, (ki is mondja, hogy kb. cselédnek néz), nyilván igyekszem normális kommunikációt megejteni, kicsit nevelni,
rendre, tisztaságra, de ebb?l csak az jön le nekik, hogy folyamatosan cse....getem a gyereket. Szerintem ?k bébiszittert szeretnének inkább, nem nevel?anyát. Pedig totál más a kett?.
Apa nem támogat, ahogy megy az id?, egyre kevésbé van bármi érdekl?dés, támogatás, intimitás. Apa-lánya szerelem van. Az apa szerint ez teljesen normális szituáció, hogy kicsit távolodunk, én erre annyit mondtam, hogy nem ily hirtelen, és nem ennyire. Megszerzett és innen nem kell semmi er?feszítés, a gyerekkel meg foglalkozzak, de ne neveljem.
Már komolyan nem tudom, mitév? legyek. Szerintem valamilyen szinten szükséges, hogy legyenek szabályok. Ne a gyerek dirigáljon két feln?ttnek (már így is nagyon az apja fejére
n?tt, értem, mert kompenzálni akart). De bármit mondok, már támadásnak veszi. Nem segít semmiben, amiben eleinte igen (háztartás), én vagyok leszúrva, ha merek szólni, hogy vegye fel a papucsot, és nekem az lenne a dolgom, hogy szórakoztassam a gyereket.

Eleinte m?ködött, hogy megbeszéltünk mindent, akár hármasban. Apa támogató volt és kedves minden téren. Foglalkozott mindkett?nkkel. Hirtelen pedig nemhogy kicsit, inkább minimálra fordult bármi kommunikáció az apa részér?l. Mi lenne az irány? Jól gondolom, hogy együtt kellene valamennyire szabályokat felállítani, és következetesen betartani? Vagy nem jól gondolom, hogy apának ki kellene az én véleményem mellett állni? Szerintem így a minimális és nagyon ingatag tekintélyem is le van rombolva, Mit várjak a gyerekt?l, ha ? sem támogat? Vagy valóban, ahogy apa látja, nekem nem kéne semmit nevelnem (az a baj, hogy ? se teszi...), én csak játsszak a gyerekkel és vigyem a háztartást? Fogalmam sincs, mit csináljak.

Kedves Kérdez?!

Egy nagyon nehéz, aktuálisan formálódó helyzetben van, amely mindenki részér?l változtatást, alkalmazkodást igényel ahhoz, hogy egy egyensúly kialakuljon. A kérdés jó: vajon ki-mit szeretne ebben az új helyzetben? Teljesen más mind Önnek, mind a kedvesének, mind a gyermeknek, hogy együtt élnek, és már nem az udvarlási szakaszban vannak. A gyerekekben - f?leg az óvodáskor idején, de még kés?bb is - ott a vágy, hogy szüleik újra egyesüljenek. Ez még olyan esetben is ott van a fejükben, mikor nem jól jönnek ki az egyik szül?vel, vagy semmilyen esély nincs arra, hogy rendez?djön a kapcsolat. Mégis arra vágynak, hogy visszaálljon egy javított verzióban akár a régi család. Ebben nagy változás, hogy ott lakik velük, hiszen minden percben szavak nélkül is azt mondja neki, hogy nem lesz az, amit szeretne. Közben az apa-lánya szerelem is megváltozik, még ha most éppen nem is annyira látszódik, de riválisként van jelen ebben is. Arról nem is beszélve, hogy anyjával is lojálisnak kell lennie, így még ha esetleg elindulna valami szimpátia, akkor kapcsolódik hozzá egy kis b?ntudat. Még nagyon az elején járnak, még sok harc várható. A mostohaanya-szerep még messzebb van. ELs?re legyenek kapcsolatban, kezdjenek el köt?dni. Persze fontos, hogy ne a kislány dirigáljon, de talán most érdemes minimalizálni az elvárásokat, azt együtt kitalálni, akár a kislánnyal együtt, és türelmesnek lenni vele.

Ezekre akkor lesz kapacitása, ha legalább a háttérb?l támogatást kap kedvesét?l. Érdemes lenne beszélgetniük úgy, hogy ? beszél arról, mit ért azon, hogy nevelni próbálja a gyerek, mi az, ami ?t bántja. Mert ha megértik egymást, akkor ? is meg fogja hallani, hogy milyen támogatásra lenne szüksége. Addig csak harcolnak. Ez igaz a közös háztartásra is. Kemény formálódás, alkuk, egyezségek, és új rendszerek, új szerepek, új elvárások alakulnak most. Próbálja megérteni, hogy mi változott, mi az, amit korábban megtett a kedvese, és most is jó lenne, ha beletenné. Mivel tud közeledni felé, mivel tud neki kedveskedni, hogy ? is jobban figyelni tudjon arra, hogy mivel tud ? kedveskedni.

Az ?szinte beszélgetések is segíteni tudnak. Attól még, mert épp nem a nevelés van a terítéken, ki lehet fejezni, hogy bántó, ahogy viselkednek. Ki lehet azt is fejezni, hogy valójában mi bántja ?ket, miért ilyen elutasítóak. Így van esély arra, hogy a mozaik-család kialakuljon. Adjon ehhez id?t azért!

Üdvözlettel

Standovár Sára