Tikkel a kisfiam

Kisfiam 4.5 éves. Kb. egy éve kezd?dött nála egyfajta verbális tikkelés. Folyamatosan nyögdös? hangot ad ki. Ehhez fél éve nonverbális is elkezd?dött, összeérintgeti az ujjait. Egyedüli gyerek, eléggé el is van kényeztetve, de nagyon boldog, véd? családi hátteret biztosítunk számára. Az óvodát szereti, sok a barátja, különórákra is jár, amiket szintén nagyon szeret. Értelmes, intelligens gyerek. Sokat van feln?ttek között, talpraesett, kommunikatív. Minden helyzetben feltalálja magát, kisebb hisztiken kívül semmiféle magatartási probléma nincs vele. Az óvodában is jó véleménnyel vannak róla, jó gyerekként tartják számon. A nyögdösés eleinte nem volt gyakori, most már folyamatossá vált, evés közben is csinálja. Az ujjak összeérítése is egyre gyakoribb, van, hogy addig nem kezd bele másba, míg végig nem érinti mindet. Mit tehetnénk?

Kedves Édesanya!

Levelében olyan helyes képet fest kisfiáról, hogy akár gyanakodhatnék is: ha ilyen kerek minden, mit keres ott ez a tünet? A tapasztalat azonban azt mondatja, hogy a tikkelés sokszor pont a legegyüttm?köd?bb, leghelyesebb, problémamentes fiúkat érinti, mintha az elakadt, ki nem tombolható fiúenergiák jelennének meg ezekben az akaratlan mozdulatokban, hangadásokban.

Látatlanban ez az els? gondolatom – ha valami ilyesmi zajlik, akkor egy játékterápiás folyamat, vagy egy gyerekdráma csoport egyfajta indulatkezelési tréningként segíthet „kiszelepelni” az esetleges feszültségeket. Szerintem keressenek fel gyerekpszichológus szakembert, aki a kisfia és a család teljes m?ködését látva el fogja tudni dönteni, merre induljanak tovább!

Üdvözlettel – Kiss Kinga