Tör-zúz, ha veszít

16 éves fiam 6 éves kora óta érdekl?dik a foci iránt. Egyre inkább szenvedélyévé vált, ugyanakkor igazán nagy sikereket nem ért el vele. 14 éves koráig focista szeretett volna lenni, miközben kit?n? tanuló volt. Az iskolában sem most, sem korábban nem volt panasz a magatartására, jellemz?en illedelmes és tisztelettudó. Egy ideje csapkod, tör, zúz, amennyiben az online foci játékban veszít vagy vesztésre áll, ijeszt? hatást kelt. Napirendje megfordult, azaz ha teheti, éjjel van ébren és nappal alszik, így minimalizálva a kommunikációs lehet?ségeinket. Egyébként továbbra is megbízható, kedves fiatalember. Kell-e közbelépnem, vagy el kell fogadnom, mint a kamaszkor egyik mellékhatását?
Válaszát el?re is köszönöm.

Kedves Édesanya!

Rejtélyesnek t?n?, "nyomozásra" érdemes helyzet, amit leír. Adott egy 16 éves, tisztelettudó és szorgalmas fiú - ez önmagában is gyanús, hiszen az ? korában legalábbis valamennyire illene bosszantónak lenni, a feln?tt világ szerinti kötelességeket elmulasztani, bandázni... de nem. Mi készteti ?t vajon erre a nagyfokú szabálykövetésre? Bels? motiváció vagy félelem? Mi gátolja az életkori fejl?dési szakasznak megfelel? lázadást?

Aztán. Focirajongó kisgyerek korától. Ki lehetett a példaképe, akinek a nyomába szeretett volna érni? Akivel az ezúton való azonosulás kudarcot vallott, aki csalódhatott benne, amiért nem lett sikeres focista? És vajon mi hátráltatta? A lehet?ségek, a tehetség vagy a motiváció hiánya? Ki hogyan volt mellette ebben a törekvésében? Aztán mintha elmúlt volna a "fociláz" - vagy mégsem... most építi g?zer?vel az identitását. Milyen téglákból állhat össze? Mi pótolta a futball-álmokat, ami jöv?képet, célt ad neki, amiben megélheti értékességét?

Mennyi kérdés! És ez csak töredéke annak, ami ?benne kavaroghat.

Még éppen nem kés? ahhoz, hogy Ön nyitottsággal, számonkérésekt?l mentesen közeledjen felé! Tudnia kell a fiának, hogy meghallgatásra találhat. "Közbelépnie" nem, de megpróbálnia megérteni ezt a kitartó, okos, megfelelni vágyó, önmagát keres? fiatal embert feltétlenül kell.

Üdvözlettel

Simon Sarolta