Tör-zúz maga körül, nekimegy az apjának

A barátom fia 22 éves. Nem dolgozik, nem tanul, a 8.osztályt végezte el. Gyakori, hogy éjjel vagy bármilyen napszakban érkezik haza, zavarja a nyugalmunkat. Hangoskodik, barátokat hoz magával bejelentés nélkül. Éjjel fent van, nappal alszik. Amikor ezt szóvá tesszük, tör-zúz maga körül. Ablakot betöri, edényeket, poharakat összetör. Nekimegy az apjának, megüti, volt, amikor összeverekedtek. Már az öt év alatt háromszor kellett kihívni miatta a rend?rséget. De ?k csak megjelentek, ezekben az ügyekben nem intézkedtek. Több garázdaságot is elkövetett már a fiú, amib?l büntet?ügyei is vannak. Útjelz? táblákat lopkod, autókat rongál, a lakóházban is postaládákat összetört. Inni is szokott, de szerintem valamilyen "szert" is használhat még emellett. Élhetetlen vele a mindennapi életünk. Milyen segítséget kaphatunk? ? nem találja kórosnak, abnormálisnak ezt az életvitelt, állapotot.

Kedves Niko!

Valóban kétségbeejt? lehet nap mint nap átélni mindazt, amir?l levelében beszámol. De nem hiszem, hogy els?sorban pszichológiai jelleg? tanácsadás válna hasznukra... ilyen szempontból egyetlen területen látok megfontolni valót: hogy vajon az Ön barátja, azaz e rendbontó fiatalember édesapja hogy is van ezzel az egésszel?! Hogyan látja fia viselkedésének, életvitelének alakulását, milyen okokat feltételez a háttérben, eddig mit próbált, illetve jelenleg mit próbál azért tenni, hogy változzon, javuljon a helyzet? Gondolom, a verekedés neki sem szerepel els?dlegesen a tervei között - de akkor milyen eszközökkel, milyen módon kísérel meg hatni a fiára?

El tudom képzelni, hogy tényleg nehezen kezelhet? helyzetek alakulnak ki. De vajon hogyan próbálják ezeket rendezni, megbeszélni? Tudna-e valaki a környezetükb?l segíteni a nyugodtabb, épít?bb jelleg? vitarendezésben? Még azt is el tudom képzelni, hogy valójában a fiatalembernek sem jó, hogy így alakult az élete, valójában ? maga is szenved a kudarcaitól, és kilátástalannak látva a helyzetét a világon "veri le" csalódottságát, kisebbrend?ségi érzéseit. Ebben az esetben érdemes ?t is segítend?ként látni és kezelni. De az is el?fordulhat, hogy személyiségm?ködése annyira rossz irányba fordult, amin már nagyon nehéz kapcsolati eszközökkel segíteni. Ezt ennyi alapján nem tudhatom megítélni. Utóbbi esetben inkább csak büntet?jogi eszközökkel tudnak élni, és a hatóságoktól, rend?ri szervekt?l kérni határozottabban, hathatósabb segtséget (pl. bíróságon távoltartást). 

A konfliktus rendezési lehet?ségeir?l a lakóhelyük szerint  területileg illetékes Család- és Gyermekjóléti Központban, ill. Szolgálatnál is tájékozódhatnak.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta