Továbbra sem látok kiutat

Nem látok kiutat címmel volt legutóbb egy írásom. Azért írok mert még továbbra is el?fordul, hogy súlyosan meg akarom magam sérteni vagy öngyilkos lenni, bár ez enyhült március vége óta vagy néhány napja. Eléggé feszült, ideges vagyok, úgy érzem, nem tudom magam kontrollálni, a hangulatom nagyon változékony volt most április10-ig, de többnyire nagyon rossz, még ha el?tte jó vagy normális is volt. Van, amikor egész nap tart, van, amikor néhány órát. Agresszív megnyilvánulásaim, düh mások felé enyhültek április 10-e utántól, illetve megsz?nni látszanak, de még úgy érzem, utálnak, gy?lölnek, direkt rosszakat akarnak, másokat ellenem uszítanak enyhültek, pszichiáteremnek se tudnám elmondani. Bocsánatot kértem t?le, de nem kaptam semmilyen választ, egy kicsit azért megkönnyebbültem. Újat kaptam március 29-én, aki eddig bevált többé-kevésbé, bár a gyógyszernek el?fordulnak mellékhatásai is. Igaz, új gyógyszerrel, amit szedek  Minden nehéz, nehezemre esik néha. Szüleimnek, családtagoknak, rokonoknak, barátoknak, ismer?söknek nem akarok beszélni ilyenr?l, mert vagy nem vennék komolyan, vagy túl komolyan vennék, ami nem lenne jó. Lehet, ismét pszichológushoz fogok járni. Magánpszhiátert, pszichoterapeutát is néztem ki magamnak, mert gyakran keveslem az alkalmakat. A fenti gondolataim van amikor fennállnak, és nagyon rossz, mert nem tudok semmit se csinálni a szenvedésen kívül.

Kedves Levélíró!

Bár kérdést nem fogalmaz meg, pár gondolattal mégis reagálok a levelére, mert meger?sítés iránti igénye jelének tekintem megkeresését. Amennyire számomra leveléb?l kiderül, pszichés problémái miatt orvosi segítséget kért, és a kezelés el is indult, folyamatban van. Támogatom, hogy keressen a gyógyszeres kezelés kiegészítésére pszichoterápiás segítséget is! A két gyógymód együtt lesz igazán hatásos. Bölcs döntés, hogy informális kapcsolatait nem akarja gondjai teljes mélységével megterhelni - a megosztás kívánatos mértékér?l, módjáról is érdemes lehet a terapeutájával konzultálni. Azért is fontos, hogy folyamatosan kapcsolatban álljon a szakemberrel - amint arra korábbi válaszunkban felhívtuk a figyelmét -, hogy átsegítse Önt ezen az önkontroll szempontjából kockázatos id?szakon! Illetve, ha átmenetileg szükségessé válik a biztonsága, gyógyulása érdekében, osztályos felvételét könnyebben tudja segíteni.

Kívánok Önnek sok er?t és kitartást a gyógyulásban, a szenvedés elt?résében - és egyre több megkönnyebbültebb pillanatot.

Simon Sarolta