Túlzott higiénia a baba körül

Olyan problémánk van a lányunkkal, hogy szülés után hangulatváltozás, sírás, dühkitörés, túlzott higiénia a most már egyéves unokával. Nem enged semmi segítséget, csak ? nyúlhat a gyerek ételének készítésénél mindenhez, bármit megfog közben, minden alkalommal
fert?tlenít?vel kezet mos. Ha engedi, csak kerten belül tologathatjuk a gyereket kocsiban stb,stb. Kérdés, hogyan bírjuk rá az orvosi segítségre, mert elhárítja a segítségünket, mert nem ismeri fel, hogy segítség kellene!! Egyedül az anyját engedi teljesen tiszta ruhában, hogy lefoglalja a gyereket, vagy engem /nagymama, nagypapa/ csak fert?tlenít? kézmosás után, csak - mi úgy hívjuk - játszóruhában foglalkozhatunk az unokával. Hogyan bírjuk rá az orvosi segitségre?

Kedves Nagypapa!

Kérdése egy nagy dilemmát vet fel: mikor és milyen mérték? konfliktust lehet felvállalni egy ilyen helyzetben. Ugyanis egy feln?tt személyt kényszerterápiára utalni manapság nemigen lehet, és hatékonysága sem lesz. Van olyan szint, amikor egy dühroham vagy ön- és közveszélyesség esetén ment?t lehet hívni, és pszichiátriai vagy krízisosztályra kerül valaki, de nagyon rövid távon lehet ott tartani bárkit is, és egy kisgyermek gondozása szempontjából nem is a legideálisabb. Ez a megoldás csak egy széls?séges, végletes helyzetben m?ködik. Valószín?leg nagyobb hatékonysága lenne annak, ha a lányához legközelebbi személy szép lassan, az ? tempójában megközelítené, és egy jól id?zített pillanatban kimondaná, hogy “na ehhez te is és én is kevesek vagyunk, de egy pszichológus sokat segítene - aki nem mellesleg nem a bolond emberekkel foglalkozik.” Fontos, hogy azzal nem segítik, ha folyamatosan mondják, hogy ez nem jó, vagy túlzó. Intim, ?szinte beszélgetések, megnyilvánulások viszont megnyithatják a tudatát, ha nyíltan kimondhatja, hogy valójában mit?l retteg, milyen képek mozognak a fejében, milyen a hangulata, mit lát a jöv?jér?l, milyennek látja magát. Sanszos, hogy erre a szerepre nem a legközelebbi hozzátartozók lesznek a legalkalmasabbak, mert a b?ntudat miatt még nehezebb felvállalnia ezeket az érzéseket.

A másik vonal a gyermekr?l szól. Ugyanis egy ilyen helyzetben felmerül a kérdés, hogy nincs-e veszélyeztetett helyzetben. Nem derült ki számomra, hogy édesapa jelen van-e, hogyan finomítanak más személyek a gyermeknevelésen. De a túlzó higiénia ha elzárással, túlzott korlátozással, vagy a dühroham a gyermeket veszélyeztet? helyzettel járhat, akkor megtehetik, hogy - akár névtelenül - jelzik a gyermekjóléti szolgálat felé. Nekik kötelességük utánajárni ilyenkor, hogy valós-e a veszély, és ha igen, akkor mit lehet tenni. Els?dlegesen nem a gyermek családból való kiemelése a cél, hanem a családi m?ködés segítése egy harmonikusabb felé. De mivel ott lebeg, hogy megtehetnek több mindent, így motiváltabb lesz a szül? a lépéseket követni, illetve kötelezhet? terápiára. Ez a lehet?ség viszont várhatóan er?s indulatokat, konfliktusokat is szül a családon belül, f?leg rövid távon, hogy a feljelentés honnan indult, és kihez köthet?. Fontos a jó id?zítés, és fontos mérlegelni, hogy valóban ez a legjobb megoldás-e, de ha elindul ezzel egy gyógyulási folyamat, akkor a jöv?ben lányuk is másképp fogja látni a szituációt.

Üdvözlettel

Standovár Sára