"Túlzott" testvéri szeretet?

Gyakorló anyuka vagyok, 21 és 15 éves lány édesanyja, ezáltal már sok fiatalkorú gyermekkel volt lehet?ségem kommunikálni és viselkedésüket megtapasztalni. Ami a kérdésem: a párom 13 éves fia és 15 éves lánya viselkedése, ami szerintem nem természetes. Az édesanyjukkal élnek és mindíg az ? nevelési nézetei szerint voltak nevelve. Pár hete egy egyhetes közös családi nyaraláson voltunk velük és az én gyermekeimmel. Itt t?ntek fel nekem érdekes dolgok. A két kamasz gyerek, bárhová mentünk, állandóan egymás kezét fogva sétált. Számomra ez ekkora fejlettség? és különböz? nem? gyermek esetén fura. Amikor autóval utaztunk, egyszer, amikor a visszapillantó tükörbe pillantottam, láttam, hogy összebújva puszilgatják egymást, majd amikor észrevették, hogy hátranéztem, szétrebbentek. Bármelyik egy kicsit "veszélyes" lépést tett, a másik azonnal kétségbetten rászólt. Én úgy gondolom, van egy egészséges testvéri szeretet, ami jó, ha megvan, de ilyet én még nem tapasztaltam. Számomra az is furcsa, hogy ha eljönnek az apukájukhoz, az édesanyjuk pár óra múlva telefonon keresztül tudatja velük, hogy már mennyire hiányoznak neki és mennyire várja ?ket haza. Azt gondolom ez sem helyes. Én úgy szoktam elköszönni a gyermekemt?l,hogy érezze jól magát, amikor úgy érzi, haza szeretne jönni, akkor jöjjön. Kíváncsi lennék az Ön véleményére a viselkedésükkel kapcsolatosan.

Kedves Anyuka!

Rögtön a kérdésrére válaszolva: valóban nem szokványos, hogy serdül?ként ilyen szoros testi/lelki kapcsolat legyen testvérek között. Ezt Ön is érzi. Azon gondolkoztam el, hogy miért is fogalmazta meg ezt a kérdést. Aggódik a gyerekek miatt? Ellenérzése van az anyjuk viselkedésével kapcsolatban? Ezek mellett számos ok lehet a háttérben. Érdemes lehet ezeket átgondolnia. Nagyon nehéz, amikor más szül?k gyermeke kerül ilyen közel hozzánk. Nem az én gyerekeim, de mégis nevelem ?ket, látom, hogyan élnek. Összességében mozaik-családnak lenni nagyon sok érzést, esetleg indulatot felkavaró helyzet.

Javaslom, hogy beszéljen err?l a párjával. Ha azt látja, hogy a gyerekek életét ez a helyzet nehezíti, el?ször az apjukat érdemes bevonni. Utána együtt eldönthetik, merre tovább. Azonban nem csupán az a kérdés, hogy ebben a helyzetben mi a teend?. Egy új család alakulásakor tisztázni érdemes, ki miért felel?s. A párja szerint van-e Önnek beleszólása abba, hogy az ? gyerekeit hogyan nevelik? A gyerekek anyja mit gondol err?l? Elképzelhet?, hogy bár aggodalma reális, a szül?k nem érzik, hogy az új anyukának helye van az elvek megfogalmazásában.

Összességében a kérdése szól magáról az adott problémáról, és arról, hogy az új mozaik családban ki-ki megtalálja a helyét.

Üdvözlettel

Kovács Réka