Úgy beszélünk sokszor, mintha csak barátok lennénk

Barátn?mmel lassan 3 hónapja vagyunk együtt. A kapcsolatunk eleje nagyon jónak indult, állandóan írtunk egymásnak és érz?dött ez az igazi szerelem! Sokszor akart is találkozni ahogy lehetett, és úgy éreztem, most el?ször van az életemben, hogy tényleg igazán szerelmes vagyok. Az utóbbi 2-3 hétben azonban ez mind alábbhagyott, és megint úgy beszélünk sokszor, mintha csak barátok lennénk, és találkozni is ritkábban tudunk, bár ennek sokszor az új munkahelye az oka, mert délt?l egész estig dolgozik. Azonban én bármikor szívesen hazakísérnem ?t, ha szólna, szempillantás alatt ott lennék, de ?neki erre valahogy nincs igénye. 20-as éveim közepén járó fiú vagyok amúgy, elég érzékeny alkat, ? pedig egy ilyen lazább lány. Múltkor elmondtam neki, hogy picit több tör?dést szeretnék, és hogy picit úgy érzem, visszacsuklott a kapcsolat. ? azonban azt válaszolta, hogy folyton kételkedem az ? szeretetében, és hogy higgyem el, hogy szeret, még ha nem is mondja sokszor. Ilyenkor igazat is adok neki, csak ott van bennem ez a rossz érzés folyton, hogy ez már lehet, teher neki. Lehet, hogy csak én reagálom túl, adjak id?t neki? Most azt terveztem, hogy kevesebbet írok és hátha felajánlja egyszer végre, hogy talizzunk.

Kedves Anonim00!

Ha jól értem, a kapcsolatuk nagyrészt levelezésb?l áll, és néha találkoznak is. Kapcsolatuk elején inkább leveleztek, és így alakult ki a szerelem. A találkozók eleinte s?r?bbek voltak, mára a levelezés és a találkozások is ritkultak. A levelezés sajnos nem helyettesíti a beszélgetést. Egy levélben mindenki azt ír, amit akar, nehéz ellen?rizni a hitelességet. Amikor egymással szemben ülünk, és látjuk a másik arcát, szemét, fintorait, mozdulatait, halljuk a hangját, hanglejtését, érezzük az illatát – akkor jobban érezzük, mikor adja magát vagy mikor játszik valamilyen szerepet. Így a levelezés útján kialakult szerelem sok esetben képzelt, nem valós élményeket nyugszik. Kapcsolatukból épp az hiányzik, amit?l meger?södhet egy érzelem: az intimitás. Egymás közelsége, érintése, illata. Hiába ír szépen valaki, ha rossz szagú a lehellete, vagy nem kellemes a b?rének illata, érintése. Ha találkozásaik ritkulnak, akkor éppen az fogy ki a kapcsolatukból, amit?l er?södhetne, a személyesség.

Ha barátn?je kerüli a találkozásokat, távol tartja magától, ez mindenképpen egy min?ségi változás. Talán a szerelem csak az Ön részér?l áll fenn, ? csak fenntartja valamilyen szinten a kapcsolatot, nem szakít. Figyelje meg, ki kezdeményezi a levelezést, a találkozást? Mostanában inkább Ön? Egy személyes beszélgetés – bármilyen nehezen is hozható össze – tisztázhatná, mi van Önök között. Ha világosan látja, mi a helyzet, az fájdalmas lehet, de jobb, mint az önbecsapás.

üdvözlettel

bárdos kata