Úgy érzem, elrontottam valamit

Van egy 3,5 éves kisfiam, Máté. 4 hónapja született kistesója, akit mindig szeretget, simogat, nem ellenséges vele. Máté hamar (14 hós korában) kezdte a bölcsit,  és 7 hónapja már ovis. Kb. az ovi óta vettem észre furcsa viselkedésbeli problémáit. Nagyon nehéz megfogalmazni, mert összetettnek érzem a problémát. A csúnya, goromba, fennhangon, parancsolgatva beszéddel kezd?dött ( menj innen stb.), de úgy érzem, ezt most viszonylag kordában tartjuk azzal a nyugodt hangon feltett kérdéssel, hogy "anya így beszél veled?" És
azonnal visszább vesz, és azt is mondja, hogy bocsánat. Amikor hazahoztuk a kistesót, apával és a nagyival is goromba volt, éreztük benne a feszültséget, amit természetesnek vélünk ilyen új szituációban. A feléjük irányuló gorombasága alábbhagyott, már csak ritkán jön
el?.
Ami most aggaszt, az az, hogy van/volt egy kis barátja, Lacika, akivel napi szinten találkoztak, játszottak. Az utóbbi id?ben minden találkozó sírással ért véget Máté részér?l. Valamiért mindig megsért?dött (megel?ztčk, nem adta oda a játékot, vagy csak látszólag ok nélkül), ?rületes sírás közepette kellett hazajönni. Most ott tartunk, hogy ha csak találkozunk és a barátja köszön neki, sírva üvölt vele, hogy "Neeee, te ne köszönj!!!". És potyognak a könnyei. Kérdezem t?le, hogy mi bántja, átöleljem-e, de csak annyit mond, ? sírni akar.
Érezzük, hogy vannak indulatkezelési problémái, pedig mi nem vagyunk egy indulatos, festültségben él? család, de nagyon úgy érzem, elrontottam valamit. Még nem tudja kifejezni az érzéseit, az indulatait még pláne nem tudja kezelni. Sokszor úgy érzem, hogy nagyon meg akar nekünk felelni, és mond olyan dolgokat, amikr?l úgy gondolja, hogy nekünk tetszet?s. Pl: "Vegyünk Lacikának is piros biciklit. Ugye, anya, én kedves vagyok?!"
Nagyon félek, hogy lelki sérülést okozok neki azzal, hogy nem jól kezelem a problémáit vagy nem ismerem fel a helyes nevelési megoldást. Arra is gondoltam, talán az oviban nem úgy bánnak vele, ahogy az ? lelkének az ne okozna sérülést?!
Kérem segítsenek ennek megértésében, kezelésében!

Kedves TD!

Szeretném azzal kezdeni, hogy szerencsére nem olyan könny? a gyerekek lelkében végzetes sérülést okozni, f?leg, ha a szül?, szül?k ennyire keresik a jó megoldást, szeretik, és a legjobbat akarják neki megadni. Máté életében most egy - vagy több - nagy változás is volt a közelmúltban, amely er?s érzelmekkel és indulatokkal jár. Attól nevezünk valamit krízisnek, hogy a benne lev? személy számára nincs eddig betanult megoldás, hanem valami újnak kell kialakulnia, kifejl?dnie. Most egy új családdá váltak, ahol változott mindenkinek a helye, ahol új módokon kell reagálni, és mindenkit érint. Ez azt jelenti, hogy kisfiának is és Önnek is új megoldásokat is kell tanulni. Valószín?leg ennek a folyamatnak a feszültsége okozza Máté ingerültségét, sírósságát. Nagyon dicséretes, hogy türelmesen, megmagyarázva és bátorítóan beszélnek vele indulataira, hiszen így megtanulja, hogyan beszélhet, hogyan viselkedhet másokkal. Emellett azonban szükaég van arra is, hogy valahol teret kapjon a feszültsége is. Bármennyire szereti testvérét, és szuper dolog, hogy vannak egymásnak, bizony ez jár dühhel és irigységgel. Ha ezeket ki tudja valahol fejezni, valószín?leg könnyebben fogja venni a kortárs kapcsolataiban is a feszültséget. Jelenleg olyan, mintha ott élné ki az alapvet?en máshol, vagy csak úgy diffúzan megélt feszültségét.

Nem kell nagy dologra gondolni az indulatok és negatív érzések kifejezésében. Sokszor már az is el?relépés, ha megfogalmazhatja szóban, vagy esetleg mesében-játékban. Ha egyértelm?en megfelelésb?l mond valamit, akkor meg lehet próbálkozni azzal, hogy visszafordítják neki kérdés formájában, vagy az indulatot engedélyezve: “Tényleg szeretnél Lacikának is piros biciklit? Szerintem inkább szeretnéd, hogy csak neked legyen ilyen különleges piros biciklid. De nem baj, mert még csak te tudsz ilyen ügyesen biciklizni”. Vagy valami hasonló, az Önök számára elfogadható, hiteles mondattal fejezzék ki, hogy nem mindig baj, ha valamit nem akar megosztani, vagy ha valamiben más akar lenni. Még akár olyan is lehet, hogy a tesót legszívesebben visszavinnék a kórházba, olyan hangosan sír, de végül nem ezt teszik, csak ezt érzik. Hiszen ezt szül?ként is érezzük néha... A játékok ezért jók szintén: megélhet benne olyat, amit valójában nem fog megtenni, csak a mély érzéseit, indulatait fejezi ki. Érdemesebb most olyan játékokba bevonni, amiben kicsit harcolhat, legy?zhet, tombolhat. 

Mindenesetre nem kell megijedni a helyzett?l, csak észrevenni Máté valódi érzéseit a viselkedése mögött, és segíteni neki azt kifejezni (a tomboló, durva szavai mögött meglátni a kétségbeesett kisfiút, aki tart t?le, hogy háttérbe szorul, vagy alulmarad barátjával, testvérével szemben).

Üdvözlettel,

Standovár Sára