Úgy érzem megbuktam anyaként, feleségként, s a szüleim lányaként is

A férjemmel lassan 4 éve  vagyunk házasok, s van egy 2 éves gyermekünk is. Már hosszú ideje nem szeretem a férjem, rengeteg köztünk a veszekedés, a legapróbb dolgokon is összekapunk, a kommunikációnk rémes, mintha mindig ugyanabba a helyzetbe kerülnénk vissza. Persze voltak el?zmények, hogy ide jutottunk, a másik megbántása - sok olyan dolgot mondott, amit nem vártam t?le. A férjem kapcsolata a szüleimmel is menthetetlen, s lassan már a szüleim is azt hiszik, engem irányít. Évek óta két t?z között érzem magam, s a
szüleimmel való kapcsolatom menthetetlen... A férjemet csak nagyritkán kívánom meg, ? sokszor mondja, hogy szeret s kíván, de a szex már elmarad hónapok óta. Legutóbb megcsókolni se akartam már, így azóta sokszor lekezel? velem. Elege van. Ez érthet? is, nem nagyon voltam jó feleség. Voltam egyszer pszichológusnál, de nem sokat segített, mert nehezen válok le a szüleimr?l (ami elég szánalmas), s azóta csak rosszabb lett a viszony a férjemmel. Gondoltam, elmennék a helyi családsegít?be, hátha vele könnyebben tudok beszélni. A férjem nem hisz a párterápiában. Róla tudni kell, az apja alkoholista volt, nem igazán volt gyerekkora, s így a családi mintáink is nagyon különböznek. (Van-e még remény változásra? ami gondolom most rajtam múlik.) Ha válásra kerül a sor, hogyan lehet a legkevesebbet ártani a gyermekünknek? Van saját házunk, igaz, egy települesen lakunk a szüleimmel, de oda nem akarok visszaköltözni, egyrészt mert önálló akarok lenni, persze anyagilag ez nehéz lesz, s a szüleim cigiznek bent a házban, még ha kint is dohányoznak, mindig cigifüst? a ruhánk, a hajunk a lányommal...Hálátlan lánynak is érzem magam mert "csak" emiatt nem akarok visszaköltözni, holott ?k nagyon örülnének neki. Úgy érzem
megbuktam, anyaként, feleségként, s a szüleim lányaként is.

Kedves A!

Biztosan nem könnyíti meg életüket az, hogy nem tud elszakadni a szüleit?l. Ezen a párterápia nem segít. Kezd? lépésként ezen kellene dolgoznia. Ha ebben tudna fejl?dni, akkor párkapcsolata is sokat javulna. Utána már érdemes lenne meggy?zni párját a párterápia fontosságáról. Talán könnyebben beadja a derekát, ha látja, hogy Ön is dolgozik azon, hogy szülei befolyását csökkentse.

Addig nem érdemes a váláson gondolkodni, amíg van mit tenni a kapcsolat érdekében. Egy családban fontosak a közös értékek, hagyományok, melyek egy része származhat a szül?kt?l, felmen?kt?l, de a család kialakíthat új, közös szokásokat. Ezek az értékek er?sítik a családi kapcsolatot, er?sítik az összetartozást. Ha egyre a különbségeket keressük, akkor széttartunk, és nem össze. Mit gondol, Önök hogy állnak ezzel? Mindenki próbálja a saját családjából hozott szokásokat, értékeket érvényre juttatni, vagy van olyan is, amit együtt néztek meg, közösen fogadtak el, vagy vetettek el? Van-e esetleg olyan új dolog, ami csak az Önök családját jellemzi, és újdonság a szüleik életéhez képest? Amikor a férje rossz kapcsolatot tart fenn az Ön szüleivel, akkor ez arról is szól, hogy Önön keresztül szülei véleménye is jelen van az életükben.

Ha a családsegít?ben talál pszichológust, akkor érdemes lenne ezzel a kérdéskörrel foglalkoznia, mi az, amit fontosnak és elfogadhatónak tart szülei életmódjából, szokásaiból, értékeib?l, és mi az, ami másképp gondolna és csinálna. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata