Úgy érzem, ? nem szeret eléggé

21 éves lány vagyok. Egy éve élek párkapcsolatban a párommal, akit 6 éve ismerek. Távkapcsolatban vagyunk, hamarosan összeköltözünk. Nagyon szeretem ?t, már-már beteges módon szeretem, legalábbis szerinte. Mégis mostanában sokszor elbizonytalanodom. Úgy érzem, ? nem szeret eléggé, és ett?l az elmúlt pár hónapban eléggé szenvedek. A kapcsolatunk elején mindig jött és ölelgetett, szeretgetett. Most már nem csinálja. Azt mondta, hogy az akkor volt, azóta már eltelt egy év. Az el?z? kapcsolata rosszul sikerült, a volt szerelme elhagyta. És közölte velem,
hogy ? soha többet nem fog senkihez sem úgy köt?dni, mint ahhoz a lányhoz. Ez nekem rettenetesen rosszul esett. Azóta nincs olyan nap, hogy ne sírnék valami miatt, és nem tudom abbahagyni, ha együtt vagyunk, állandóan sírhatnékom van. Mindig olyan gondolataim vannak, hogy el fog hagyni. Rettegek ett?l. Nagyon sokszor mondtam neki, hogy félek ett?l. ? azt
mondja, szeret, de nekem egyszer?en nem elég. Még több szeretetre lenne szükségem t?le. ? elmondása alapján annyit ad, amennyit tud. Ha veszekszünk, a végén mindig én kérek bocsánatot, akkor is, ha nem én voltam a hibás.
Emellett szinte semmi önbizalmam sincs. Nagyon csúnyának látom magam, semmi jót nem látok magamban. Van rajtam felesleg, amiért ez felel?s, de nem tudok megszabadulni t?le.
Miért van ez? Mit tegyek, hogy meg tudjak szabadulni ezekt?l a rossz érzésekt?l?
Köszönöm a választ.

Kedves Kérdez?!

Felütésként azt mondanám, hogy nem is els?sorban az Ön szeretete, hanem maga a kapcsolat beteges. Úgy gondolom, nagyon sokan éltünk már át csalódást, veszteséget. Ugyanakkor jóval kevesebben vagyunk, akik ezek hatására úgy döntöttek, hogy ?k bizony még egyszer nem teszik ki magukat ennek a veszélynek. Persze, az ember életében számos olyan dolog adódik, ami miatt fél, aggódik – ugyanakkor szintén kevesen élünk úgy, hogy megpróbáljuk ezeket a dolgokat messzir?l elkerülni. Ha mégis így teszünk, azt fóbiának nevezzük, ami szintén beteges.

Mit tesz az Ön párja? Híreszteli, hogy ? bizony még egyszer nem lesz szerelmes, miközben belelép egy újabb kapcsolatba. Az egy dolog, hogy ezzel gyakorlatilag szembeköpi saját magát, de ugyanakkor létrehoz egy rendkívül megalázó helyzetet. Ha ló nincs, jó a szamár is? Ez nem így m?ködik. Ha ebb?l a szempontból nézzük a kapcsolatukat, érthet?, mib?l fakad az a félelme, hogy a párja nem szereti, esetleg elhagyja Önt. Ahogy az is, mib?l ered az önbizalomhiánya.

Csakhogy nem vagyok bíró, hogy valakit b?nösnek, mást ártatlannak kiáltsak ki. A helyzet ugyanis az, hogy Ön alkalmazkodik a kialakult helyzethez. Elfogadja a párja álláspontját, s kiszolgáltatja magát neki. Önnek ez örömet okoz? Kétlem.
Felesleg? Felel?sség?  A „feleslegért” csak akkor válok felel?ssé, hogy én úgy döntök. Senki sem adja rám, senki sem terhel vele – csak ha én akarom. S?t, továbbmegyek: a felesleget cipelni valójában nem felel?sség. Felel?sségteljessé éppen akkor válok, ha felismerem a felesleget, annak súlyát, és úgy döntök, hogy leteszem. Ehhez persze bátorság kell – viszont cserébe óriási szabadságot kapok, illetve adok önmagamnak.

Üdvözlettel:
Herceg Attila