Úgy érzem, senki sem ért meg...

Kedves Szakért?! Azzal fordulok Önhöz, hogy Ön szerint van-e orvosra szükségem? Én egy életvidám, életszeret? 15 éves kamasz vagyok. Egy hónapja viszont magamra sem ismerek. Gimnáziumba járok, ahol nem egészen értem meg magam az osztálytársaimmal, úgy érzem, éretlenek. Ez eddig is így volt, de mostanában viszont ki sem akarok mozdulni itthonról, az iskolában nem érzem jól magam, megn?tt az alvásigényem, iskola után egész délután tudok aludni, és aztán este is.  Hangulatváltozásaim vannak, egyik pillanatról a másikra teljesen magam alatt vagyok. Nem megy a tanulás és a koncentráció sem, pedig közepes tanulónak számítok. Úgy érzem, teljesen egyedül vagyok. És mindezek tetejébe még nagyon szorongós is vagyok, amit anyukámtól örököltem. Egy nap többször is rám jön a szorongás-érzés, görcsbe rándul a gyomrom, remeg a kezem… Nem tudom, mi lehet az el?zménye ennek az egésznek. Úgy érzem, senki sem ért meg, és hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve nap mint nap, akik csak magukkal foglalkoznak. Forduljak pszichológushoz??
Válaszát el?re is köszönöm
egy kamasz

Kedves kérdez? Kamasz!

Kezdjük az elején, a jó hírekkel.

A megnövekedett alvásigény, valamint a gyakori hangulatváltozások ebben a korban véleményem szerint önmagukban nem adnak okot aggodalomra. Szervezeted még javában fejl?désben van, amihez rengeteg energiára van szüksége. Ebben az átalakulásban a hormonok is alaposan kiveszik a részüket, ami kiváltja az érzelmek ingadozását. Ez természetes folyamat, nem pedig betegség.

Egy állapot akkor számít kórosnak, ha az önmagadra vagy a környezetedre nézve káros, veszélyes. Azt is figyelembe kell venni, hogy azok a panaszok, amiket leírtál, mennyi ideje állnak fenn, illetve ha nem állandósultak, milyen gyakran térnek vissza.

A sok alvás azt is jelezheti, hogy a Téged körülvev? környezet számodra érdektelen, unalmas. Éppen ezért igyekszel tudomást sem venni a történtekr?l, „kivonod magad a forgalomból.” Erre a szervezeted az alvást tartja a legjobb megoldásnak. Ezen a gyógyszerek biztosan nem változtatnak, ellenben az újdonság keresése igen. Javaslom, próbáld ki a szabadid? eltöltésének valamilyen hasznos módját! Sportolj, kerékpározz, görkorcsolyázz, gördeszkázz – a lehet?ségek száma igencsak magas! A lényeg, hogy légy aktív, különben csak az alvás marad, ami hosszú távon mind a testi, mind a szellemi egészségedre nézve kellemetlen következményeket fog létrehozni.

Gyanítom, hogy a passzivitás számlájára írható a koncentrációd, kitartásod romlása, ami a bizonyítványodban is nyomot hagy. Ne feledd, hogy az elfordulás, a közömbösség csak alkalmi megoldással kecsegtet, ám ha hagyod, hogy negatív érzéseid ellenére is uralkodjon rajtad, azzal nem pajzsot tartasz, hanem saját fegyveredet fordítod önmagad ellen!

Ha ez így megy tovább, könnyen lehet, hogy szakember segítségére lesz szükséged. Most még nem kés? változtatni! Valószín?leg kezdetben meger?ltet?nek fogod tartani, de minden jövedelmez? befektetéshez kockáztatni kell.

Azt írod, az osztálytársaid szerinted éretlenek. Ha így van, keress már társaságot! Elképzelhet?, hogy a fels?bb évesekkel sokkal jobban kijössz, mert ?k már megértenek Téged.

Ha megtalálod a Hozzád ill? hobbit, és azt a baráti kört, akikkel bátran megoszthatod érzéseidet, gondolataidat, a szorongásod is csökkenni fog. Mindehhez viszont nyitni kell.

Kívánok Neked ehhez er?t és kitartást!

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.