Úgy érzem, senkinek se kellek

Brigi vagyok, 14 éves. Tavaly január óta úgy érzem hogy senkinek se kellek, egész nap csak az ágyban szeretnék feküdni, elvesztettem az érdekl?dési körömet, semmi se érdekel már, amit régen imádtam. Nem nagyon vannak barátaim, mindenkit ellökök magam mell?l, nem eszem, nincs kedvem semmihez. Már a jöv?beli terveim sem motiválnak, nem tanulok, nem foglalkozom semmivel. A szüleimnek nem nagyon merem elmondani, mi a bajom, mert félek a reakciójuktól. Sose mondom el nekik, ha valami fáj, ha van egy fiúm, mi történt a suliban, semmit. Senkinek nem merem megmondani, ha valami bánt, pedig meg kéne, de nem merem, pl. egyszer tesiórán nem kaptam leveg?t futás után, és nem mertem szólni a tanárnak, az állítólagos barátn?mnek is csak utólag. Tudna segíteni, hogy mi lehet a bajom?

Kedves Brigi!

Sok korodbeli fiatal küzd olyan kérdésekkel, amik benned is felmerültek: Mi dolgom itt, kinek vagyok fontos, szerethet? vagyok-e, ha valami bajom van, vagy egyáltalán van-e valami bajom. Amiket leírsz, az nem hangzik túl jól, nehéz lehet benne lenni, nagy terhet hordozol. F?leg azért nehéz kikeveredni bel?le, mert egyedül vagy benne. Úgy mondanám, hogy a hangulatod depresszív, motiválatlan vagy, kedvtelen, és a jöv?képed bizonytalan. Erre els? lépésben azt javasolnám, hogy keress egy személyt, akiben bízol, és oszd meg vele. Lehet ez egy ismeretlen pszichológus is els?re, vagy egy barátod, vagy ha találsz hasonló nehézségekkel küzd? fiatalokat. Amint elkezdesz beszélgetni, rá fogsz jönni, hogy sok mindenki van ilyen problémával, és vállalható, szerethet?, elfogadható vagy ezekkel együtt. Keress egy olyan közeget, ahol ezt elhiszed. Lehet ez egy sportcsapat, vagy egy ifjúsági csoport, csak legyenek benne korodbeliek. Ezen felül a jöv?vel kapcsolatos félelemeidet is kihallom soraid közül. A dilemma, a kétségek, a megkérd?jelezés ennek az id?szaknak a jellemz?je. Most formálódik, hogy amit eddig a családból hoztál, ami gyerekként fontos volt, az fiatalként, serdül?ként, majd feln?ttként is fontos lesz-e. Ez a keresés id?szaka. Ha régi dolgok nem érdekelnek, keress újakat. Akár csak rövid id?re is. Ez a barátkozást is segíti, mert több helyen kell hozzá mozognod :) Aztán majd tisztulni fog, hogy mi az, ami tényleg a tiéd, ami tényleg épít vagy felszabadít, vagy amiben tehetséges vagy. Ne ijedj meg ett?l a kusza id?szaktól, csak próbáld meg kimondani, és szép lassan ki fog tisztulni. Ha további hónapok telnek el ilyen negatív érzésekkel, céltalansággal, akkor azért feln?ttel is beszélj. Biztosan a szüleidet is érdekli, így vagy nekik, vagy egy számodra fontos feln?ttnek a támogatása segíteni tud. Remélem meg mered lépni minél hamarabb ezeket a lépéseket a saját jóléted irányába.

Üdvözlettel

Standovár Sára