Úgy érzem, utál az anyám

30 éves vagyok, és úgy érzem, utál az anyám. Korán eljöttem a szül?i házból, és úgy érzem, az is az oka ennek, de arra is gondolok, hogy mikor gyerek voltam és bárányhiml?s, anya babát várt, de az orvosok tanácsára elvetette a himl? miatt. Ezt véletlenül tudtam meg a mamámtól, lehetséges, hogy azóta is utál. Most is voltam nála a családommal, és nem csak én, mindenki úgy érezte a 4 napból az utolsó kett?ben, hogy azt kívánja, mikor megyünk már el, csak éppen nem mondja, pedig ? hívott meg minket. Utálom magam, és ilyenkor úgy érzem, anyának se vagyok jó, konkrétan semmire sem. A párom is jobbat érdemelne t?lem.

Kedves Kérdez?!

A bárányhiml? miatt elvégzett abortusz máig kibeszéletlen téma Ön és édesanyja között. Így csak feltételezi, hogy anyja utálja Önt ezért. Az abortusz után – f?leg, ha nem saját motivációból történik – ugyanúgy gyászfolyamat indulhat el, mint ha egy már megszületett gyermeket veszítenénk el. A gyász során kialakulhat harag, düh, és ez – akár tudattalanul – irányulhatott Önre. Sajnos erre nem gondoltak édesanyja orvosai, és nem javasolták neki, hogy foglalkozzon vele, járjon kezelésekre. Ezt érezhette gyerekkorában, és talán emiatt nem olyan szoros a kapcsolata édesanyjával, mint szeretné. Lehet, hogy saját magára is haragszik? Hibáztatja magát születend? testvére haláláért... Miért utálja saját magát? Semmit sem írt arról, miért elégedetlen saját magával, miért érzi úgy, hogy párja jobbat érdemelne. Édesanyja nehéz döntést hozott, amikor a terhesség megszakítása mellett döntött. Ez nem egy választás volt Ön és leend? testvére között, hanem egy választás, hogy nem kockáztatja a magzat életét, egészégét, és nem vállalja egy súlyosan sérült gyerek megszületését, vagy ennek lehet?ségét.

Ahhoz, hogy továbbléphessenek, meg kell próbálnia megbeszélni ezt a témát az édesanyjával. Legjobb kérdésekkel kezdeni a beszélgetést. Meséljen a terhességér?l, miért kellett megszakítani, mit érzett akkor, hogyan tudta túltenni magát rajta? Milyen volt a döntési folyamat, kapott-e segítséget? Kire számíthatott? Talán a beszélgetés folyamán arra is ki lehet térni, hogy mit érzett ekkor Ön iránt, haragudott-e Önre, változtak-e az érzései Önnel kapcsolatban? Lehet, hogy ehhez a beszélgetéshez küls? segítség kell. Ez lehet egy olyan rokon, akit mindketten elfogadnak, vagy egy közös barát, aki segít abban, hogy ne bántsák egymást, szóba tudjanak állni egymással. Saját problémái kezelésére felkereshet egy pszichológust, aki segít megérteni, miért elégedetlen saját magával. Szakember a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata