"Új apuka" és a gyerekek

Lassan 5 éve tart a válóperem, a gyerekek ideiglenesen nálam vannak elhelyezve. Van egy 9 éves kislányom és egy 7 éves kisfiam. A válás (egyel?re) csak a kislányomat viselte meg, régebben voltak pszichoszomatikus tünetei is. Az öt év alatt soha senki mást nem láttak mellettem, egyetlen egy férfit sem mutattam be nekik. Most eljött az a pillanat, mert úgy láttam, hogy a jelenlegi párom is komolyan gondolja velem, velünk. Januárban ismerkedtünk meg, azóta egyszer-egyszer voltak közös programjaink, közös szánkózás, játszóházi bolondozások, strandolás stb. Eleinte volt, mikor telefonáltam a párommal és kikapta a telefont a kezemb?l, hogy nem beszélhetek vele. Majd ahogy telt az id?, már nem kapta ki, de ki kellett hangosítanom a telefont, hogy ? is hallja. Mára már eljutottunk odáig, hogy "rendesen" beszélhetünk. Most, hogy itt a jó id?, volt, hogy több napon át is együtt töltöttük az id?t. De ilyenkor a lányom elkezdett féltékenykedni. F?leg akkor, mikor megöleltük egymást a párommal, vagy csak egy puszit adtunk egymásnak. Arra figyeltünk, hogy el?ttük ennél többet nem. Olyan volt, mint az árnyékom, ahova mentem, ? is jött, nehogy a párommal ölelni tudjuk egymást. Ha pedig volt egy olyan pillanat, mikor nem látott minket és megöleltük egymást, odajött és dühösen nyúlt felém, sírt és egyfolytában azt mondogatta, hogy persze, ?t jobban szeretem. Hiába ültem le vele többször is és próbáltam megmagyarázni, hogy az éltemben ?k az els?k, ?ket szeretem a legjobban, de hiába. Most az édesapjuknál
vannak egy hetet nyaralni, és mikor felhívtam ?ket, az els? mondatai között az volt, hogy Gábor (a párom) nem jöhet majd a születésnapjára, mert ha ott lesz, az lesz élete legrosszabb születésnapja. (Gondoltam, veszek a Gábor nevében valami kis ajándékot, de a lányom közölte, hogy t?le nem kell semmi.) Amikor kettesben leültem vele beszélgetni, kérdeztem, hogy mi a baja a Gáborral, esetleg bántotta-e vagy miért nem szimpatikus neki, nem tudta megmondani. ? nem szereti a pasikat, neki soha nem lesz senkije, és egyfolytában azt mondogatja, hogy én ?t nem szeretem, stb.
Segítsenek nekem, mit tehetek? Nem szeretném a páromat elveszíteni, de ha így marad és nem változik meg a helyzet, akkor nem tudom, mi lesz :(

Kedves Nikoletta!

Amit leír, nagyon nehéz helyzet mind az Ön, a párja, és a gyerekek számára is. Azt tudni kell, hogy a gyerekekben a válások kapcsán két fantázia legtöbbször jelen van: az egyik, hogy az ? hibájuk, hogy a szül?k szétmentek, így van egy b?ntudati szorongás. Másrészt egy vágy, hogy majd kibékülnek a szül?k, és újra egy család lesznek. Az Ön párjának a megjelenésével a második vágykép biztosan sérül. Emellett megszoktak egy kizárólagos figyelmet Önt?l, ami most veszélyben van. Ez utóbbit a lánya meg is fogalmazza: már jobban szereti a párját, mint ?ket.

Érdemes lehet ilyenkor több kettesben töltött programot kitalálni, amire biztosan számíthat a gyermek. Például minden pénteken csinálnak valamit, csak ketten. Emellett meger?síteni ?t abban - ahogy eddig is tette -, hogy az irántuk érzett szereteten nem változtat, hogy van egy férfi az Ön életében. Tudom, még friss a kapcsolat, de el lehet kezdeni azon dolgozni, hogy mi legyen Gábor szerepe az ? életükben, miben lehet rá számítani, miben ügyes, esetleg miben jobb, mint Ön. Ha ezek a szerepek kialakulnak, lehet, hogy hozzá is szívesen fordulnak majd a gyerekek, és a praktikus  mindennapok segítenek kialakítani a köt?dést.

Azt viszont fontosnak tartom, hogy ne a gyerek válassza ki, hogy ki lehet az Ön párja, vagy hogy létesíthet-e új kapcsolatot. Sok er? kell a kezdeti viharokat lecsendesíteni, de nem lehet a gyerek felel?ssége, ha nem lesz közös az útjuk Gáborral.

Üdvözlettel,

Kovács Réka