22 éves lány vagyok, lassan egy éve élek boldog párkapcsolatban. Mióta az eszemet tudom, hangulatingadozásaim vannak, amit a környezetem is észrevesz. Egyik nap majd kicsattanok, boldog vagyok és életvidám, de elég egy rossz pillanat, és semmi nem felel meg, utálom magam és kételkedem mindenben, olyankor sokszor el?fordul, hogy a környezetemmel bunkó vagyok és lekezel?. Legtöbbször a súlyom miatt van, a környezetem szerint teljesen normális, ahogy kinézek, csinos vagyok és szép, néha én is látom ezt, és van bennem egy "elfogadom magam érzés" - f?leg mikor a barátom mondja ezt, de legtöbbször a számomra megítélt felesleg miatt szerethetetlennek érzem magam, és az érzelmi hullámvasutam legaljára kerülök. Ilyenkor mindenben csak a hibát látom és semmi nem felel meg. A legrosszabb, hogy ezt próbálom visszafojtani, nehogy tönkretegye a kapcsolatom, és bár a barátom észreveszi, de csak azt, amit már nincs er?m eltakarni.
Egy évvel ezel?tt, mikor még a jelenlegi párom nem volt mellettem, egy olyan kapcsolatban voltam jelen, ahol a szeret? szerepét játszottam. Rettenetesen köt?dtem a férfihoz, bár ? sosem akart t?lem semmit, csak pár órányi t?r?dést és figyelmet, de sosem mutattam, hogy mennyire odavagyok érte. Neki tetszett, hogy mennyire lazán veszem ezt az egészet, mindig izgatottam vártam, és mikor elment és otthagyott a hotelszobában, folyamatosan magam alá süllyedtem. Akkoriban ezeket az érzéseket evésbe fojtottam, de zavart, hogy ett?l hízni fogok, így megjelent az életemben a bulímia, és attól mindig megnyugodtam.
Amikor a jelenlegi párom megjelent az életemben, akkor vettem er?t magamon, életemben soha nem voltam még olyan er?s, véget vetettem annak, hogy valaki szeret?je legyek és kihasználjanak, mert úgy éreztem, hogy valami komoly kapcsolat lesz kialakulóban. A férfi hónapokon kersztül zaklatott, de ellenálltam és felhagyott ezzel. Mai napig azt gondolom, hogy miatta vagyok ilyen, amilyen. Sosem hittem, hogy egy olyan férfi, mint ? észrevesz engem, mert nem tartom magam értékes embernek, és annyira nem is voltam értékes, hogy mellettem legyen hosszabb ideig. Ezt be is bizonyította, valaki más mindig fontosabb volt, mint én. És a haragom iránta egy év elteltével kezd enyhülni. Úgy gondoltam, ha ezt megtettem, hogy elengedtem ?t, vagyok annyira er?s, hogy az evészavart is leküzdjem, f?ként a páromért, és azért, mert normális akarok lenni. Mára már teljesen elmúlt, ellent tudtam neki állni. Viszont az érzés, hogy soha nem leszek elég jó, megmaradt, és a hangulatingadozások is. Félek, hogy a párom talál egy nálam csinosabbat, okosabbat vagy szebbet és itthagy. ? a problémáimból nem tud semmit, de félek, egyszer rájön, és nem fog már szeretni. Össze akar velem költözni és mindennap érezteti velem, hogy imád, és én is mindennél jobban szeretném ezt, de félek, valamit elrontok és egyedül maradok. Nem tudnék a párom után egyedül lenni.
Szeretném megemlíteni azt is, hogy neki több kapcsolata volt, ami engem nagyon zavar, mert úgy érzem, semmi újat nem tudok neki mutatni. Ezt egyszer említettem neki, és azt mondta, hogy én egy teljesen új dolgot mutattam neki, hogy milyen egy szeret? és harmonikus kapcsolat. És vele tudok harmonikus lenni, de ha egyedül vagyok, jönnek a rossz gondolatok. Ezért is félek, hogy ha összeköltözünk, akkor mellette is meg fognak ezek jelenni és meg fogja mérgezni a kapcsolatunkat.
Kérem, segítsen, hogyan tudom ezeket a hangulatingadozásokat legy?zni, hogyan tudnék nem kételkedni magamban ennyire?
