Valami folyton hiányzik az életemb?l...

28 éves n? vagyok. Van két gyerekem. 10 éve élek párkapcsolatban. Egy ideje nagyon foglalkoztat a másik nem...de nagyon. Valahogy sose találtam  meg a helyem ebben a világban. Igazán sosem voltam vagyok boldog. Valami folyton hiányzik az életemb?l... a szex az sose ment igazán nekem. A férfi nemi szerv látványa nem hoz lázba, s?t utálom megfogni is... mindig is éreztem, hogy valami nincsen rendben velem. Nagyon könnyen barátkozom n?kkel, és nagyon tudok köt?dni hozzájuk... kb. két-három éve azon vettem észre magam, hogy furán érzem magam a kollégan?m társaságában. Összeszorul a gyomrom, mindig várom, hogy lássam, sokszor nézegetem a fotóját... Sokat olvasgattam a témával kapcsolatban... Elkezdtem nézegetni leszbikus filmeket. És jobban izgalomba hoz, mint mikor n?-férfit látok. Nem tudom,  azt érzem, hogy szeretném közelebb magamhoz... Egyszer valaki azt mondta, hogy anyapótlóként ragaszkodom. Sose volt dolgom n?vel, még egy csók sem. Lehetséges ilyen, hogy mégis ez szerelem? Elkezdtem vonzódni a n?khöz? Válaszát el?re is köszönöm.

Kedves Hölgyem!

Jó, hogy elkezdte megfogalmazni, ami Önben zajlik, amilyen tapasztalatokat, változásokat a kapcsolataiban megél. Jó, hogy elkezd kérdéseket feltenni - úgy t?nik, itt az ideje, hogy elkezdjen komolyabban, mélyebben foglalkozni önmagával. Valamiért olyan életszakaszba jutott, amikor olyan alapvet? viszonyulásai kérd?jelez?dtek meg, amelyeket ideális esetben korábban (miel?tt pl. életreszóló döntéseket hozunk, mint házasságkötés, gyermekvállalás, s ezekkel nagy felel?sséggel járó szerepeket vállalunk) határozunk meg a magunk számára.

Ön fiatal n?ként máris kétgyermekes anya, és kés? serdül?kora óta párkapcsolatban él. Mindez arra utal, hogy Ön igen korán elkötelez?dött egy konvencionális életmód mellett, amely hagyományos értékrendet igényel, többnyire átlagosnak mondható kereteket szab. A leírtak fényében valószín?, hogy identitása kimunkálása szempontjából ez "korai zárást" jelent, azaz: még miel?tt komolyabban elgondolkodhatott volna azon, vajon mik is a valós vágyai, igényei, milyen élet, milyen kapcsolatok tennék Önt boldoggá, miel?tt mindenféle "zsákutcákba" benézhetett volna, engedve kíváncsiságának, határozottan elindult egy irányba. Ezzel lezárva a ki nem próbált lehet?ségeket.

"Sose kapta meg a helyét ebben a világban" - számomra ez a mondata err?l (is) szól. Szóval lehet, hogy akkor még keresnie kell! Persze van értéke egy fiatalon megteremtett családnak rengeteg, de ára is. Mi az értéke az Ön számára? Mit kell érte megfizetnie - és ezekre hajlandó-e, képes-e...?

Érdemes lenne szakember segítségével tisztáznia magában ezeket a fontos kérdéseket. Önismereti (pl. pszichodráma) csoportban való részvétel is el?revihetné.

Üdvözlettel

Simon Sarolta