Nővérem és férje válás előtt állnak, van egy 3 éves kisfiuk is. Az apa azt akarja, hogy közös felügyelet legyen, kb 50-50 %-ban legyenek a gyerekkel válás után. A bázist a mostani családi otthonban, az apánál képzeli el, a nővérem költözne el. Olyan egyezséget akar elérni a nővéremnél, hogy hétfőtől csütörtökig nála lenne a kisfiú, péntektől hétfő reggelig, az óvodába vitelig pedig az anyánál. Állítólag külföldön ez a módszer nagyon jól működik. A nővérem, és a rokonság is úgy gondolja, hogy főleg ilyen kicsi korban legjobb lenne a kisfiúnak, ha az anya kapná a teljes felügyeletet, az apa pedig csak kapcsolattartó lenne.
Önök szerint egy ilyen váltott elhelyezés milyen hatással lenne a gyermekre? A 3. évét töltötte ez év január 25-én. Az apa 2,5 éves koráig nem sokat foglalkozott a gyerekkel, csak mostanában tölt vele több időt, de az is maximum 3-4 óra alkalmanként. Válaszukat előre is köszönöm.

Kedves Erzsébet!

Az utóbbi években a bírósági gyakorlat szerint egyre inkább közös szülői felügyeletről hoznak végzést, és a láthatást egyre ritkábban szabályozzák pontosan - mondván, a szülők erről képesek egymás között megegyezni, akár rugalmasan változtatni a gyorsan alakuló igényeknek megfelelően. Ez egyrészt nemes célkitűzés, ami érett hozzáállást és fejlett együttműködési képességeket feltételez a szülőkről (talán mindezt hivatott serkenteni is, főleg, hogy többnyire mediációval is megtámogatják a bíróságok a folyamatot) - ha jól működik a módszer külföldön, annak valójában ez az oka. Ugyanakkor ha a két fél kommunikációja még nincs azon a szinten, hogy ezt a nagy "szabadságot" maguk ki tudják alakítani és használni, akkor inkább mélyíti a konfliktusokat, és minden résztvevőnek megnehezíti a helyzetét. (Valljuk be, azért az a gyakoribb, hogy a házaspár/szülők pont azért válnak el, mert sok mindenben nem sikerül közösen megegyezniük - és ezért fordulnak egy harmadik, döntéshozó félhez...)

Távlati célként helyes arra törekedni, hogy a gyermek minél kevésbé szenvedjen hiányt egyik vagy másik szülővel való kapcsolatában, de az egyenlő esélyek nem feltétlenül jelentenek egyenlő, "kicentizett" időtartamokat is! Nem a mennyiség, hanem a minőség számít ez esetben is: a válás mindenképpen veszteség, a mindennapok rendje, a kapcsolatok drasztikusan átalakulnak, nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna. A gyermeknek elsősorban arra van szüksége, hogy a megrendült, megváltozott világban újra biztonságban érezhesse magát. Ezt nagy általánosságban az szolgálja leginkább, ha egyfelől van egy otthona, másfelől pedig számíthat arra, hogy mikor, hogyan fog találkozni azzal a szülővel, akivel nem él ott együtt. Fontos értéket is rejt, hogy az apa ragaszkodik a gyerekéhez - sokszor ilyen esetben a kapcsolatuk megerősödik, gazdagodik!

Kedves Húg, Nagynéni, Sógornő! Leveléből nem derül ki, hogy a nővére mit szeretne. Például egy dolog a szülői felügyeleti jog, egy másik, hogy a gyerek melyik szülőnél mennyi időt tölt, harmadik pedig a gyermektartás kérdése - ezt a hármat nem szabad összemosni! Az lenne a fő, hogy a szülők között olyan egyezség szülessen, ami mindkettejük számára betartható, és a gyermeküknek is a... legkevésbé rossz. Ön azzal segíthet nővérének, az ő családjának, ha bátorítja arra, hogy mediátorhoz forduljanak a vitás kérdések rendezésében! A mediáció során a szakember(ek) segít(enek) tisztábban látni egymás, és a saját érdekeket, motivációkat is, és olyan kereteket teremtenek, amelyben egyenrangú felekként tárgyalhatnak egymással, és hozhatnak meg fontos közös döntéseket, nyertes pozíciójukat mindketten megtartva.

Üdvözlettel

Simon Sarolta