Válás és gyermekelhelyezés

N?vérem és férje válás el?tt állnak, van egy 3 éves kisfiuk is. Az apa azt akarja, hogy közös felügyelet legyen, kb 50-50 %-ban legyenek a gyerekkel válás után. A bázist a mostani családi otthonban, az apánál képzeli el, a n?vérem költözne el. Olyan egyezséget akar elérni a n?véremnél, hogy hétf?t?l csütörtökig nála lenne a kisfiú, péntekt?l hétf? reggelig, az óvodába vitelig pedig az anyánál. Állítólag külföldön ez a módszer nagyon jól m?ködik. A n?vérem, és a rokonság is úgy gondolja, hogy f?leg ilyen kicsi korban legjobb lenne a kisfiúnak, ha az anya kapná a teljes felügyeletet, az apa pedig csak kapcsolattartó lenne.
Önök szerint egy ilyen váltott elhelyezés milyen hatással lenne a gyermekre? A 3. évét töltötte ez év január 25-én. Az apa 2,5 éves koráig nem sokat foglalkozott a gyerekkel, csak mostanában tölt vele több id?t, de az is maximum 3-4 óra alkalmanként. Válaszukat el?re is köszönöm.

Kedves Erzsébet!

Az utóbbi években a bírósági gyakorlat szerint egyre inkább közös szül?i felügyeletr?l hoznak végzést, és a láthatást egyre ritkábban szabályozzák pontosan - mondván, a szül?k err?l képesek egymás között megegyezni, akár rugalmasan változtatni a gyorsan alakuló igényeknek megfelel?en. Ez egyrészt nemes célkit?zés, ami érett hozzáállást és fejlett együttm?ködési képességeket feltételez a szül?kr?l (talán mindezt hivatott serkenteni is, f?leg, hogy többnyire mediációval is megtámogatják a bíróságok a folyamatot) - ha jól m?ködik a módszer külföldön, annak valójában ez az oka. Ugyanakkor ha a két fél kommunikációja még nincs azon a szinten, hogy ezt a nagy "szabadságot" maguk ki tudják alakítani és használni, akkor inkább mélyíti a konfliktusokat, és minden résztvev?nek megnehezíti a helyzetét. (Valljuk be, azért az a gyakoribb, hogy a házaspár/szül?k pont azért válnak el, mert sok mindenben nem sikerül közösen megegyezniük - és ezért fordulnak egy harmadik, döntéshozó félhez...)

Távlati célként helyes arra törekedni, hogy a gyermek minél kevésbé szenvedjen hiányt egyik vagy másik szül?vel való kapcsolatában, de az egyenl? esélyek nem feltétlenül jelentenek egyenl?, "kicentizett" id?tartamokat is! Nem a mennyiség, hanem a min?ség számít ez esetben is: a válás mindenképpen veszteség, a mindennapok rendje, a kapcsolatok drasztikusan átalakulnak, nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna. A gyermeknek els?sorban arra van szüksége, hogy a megrendült, megváltozott világban újra biztonságban érezhesse magát. Ezt nagy általánosságban az szolgálja leginkább, ha egyfel?l van egy otthona, másfel?l pedig számíthat arra, hogy mikor, hogyan fog találkozni azzal a szül?vel, akivel nem él ott együtt. Fontos értéket is rejt, hogy az apa ragaszkodik a gyerekéhez - sokszor ilyen esetben a kapcsolatuk meger?södik, gazdagodik!

Kedves Húg, Nagynéni, Sógorn?! Leveléb?l nem derül ki, hogy a n?vére mit szeretne. Például egy dolog a szül?i felügyeleti jog, egy másik, hogy a gyerek melyik szül?nél mennyi id?t tölt, harmadik pedig a gyermektartás kérdése - ezt a hármat nem szabad összemosni! Az lenne a f?, hogy a szül?k között olyan egyezség szülessen, ami mindkettejük számára betartható, és a gyermeküknek is a... legkevésbé rossz. Ön azzal segíthet n?vérének, az ? családjának, ha bátorítja arra, hogy mediátorhoz forduljanak a vitás kérdések rendezésében! A mediáció során a szakember(ek) segít(enek) tisztábban látni egymás, és a saját érdekeket, motivációkat is, és olyan kereteket teremtenek, amelyben egyenrangú felekként tárgyalhatnak egymással, és hozhatnak meg fontos közös döntéseket, nyertes pozíciójukat mindketten megtartva.

Üdvözlettel

Simon Sarolta