Válás után...

Volt férjemmel elváltunk, van 3 kiskorú gyermekünk. 13 éves fiam eddig szóba sem állt velem, mostanában beszélünk, havonta 1-2 óra a láthatásom, amit fel nem foghatok! Nos, fiam, aki 13 éves, nagyon rémiszr? dolgot mondott nekem ma a láthatáson! Ha ? elt?nne, nem hiányozna senkinek, minek él, ha nem lehet gyerek, nem akarja magát megölni, de nem tudom hova tenni s nem hagy nyugodni, amiket mondott, változik a hangulata egyik pillanatról a másikra! Els? fokon odaítélte ?ket a bíróság az apjuknak, annak ellenére, hogy a szakért?i vélemény igen er?s direkt vagy indirekt befolyásolást állapított meg s a fiút csak örökbe fogadta volt férjem. Kislányom meg olyanokat mond, hogy megszökik, pedig csak 6 éves, hangulata ingatag s leginkább kedvetlen, nevet, de nem az igazi gyermeki mosoly! Mit tehetnék, komoly aggodalomra adnak okot az elhangzottak??

Kedves Anya!

Nehéz ilyen kevés információból megállapítani, hogy mi áll a mondatok hátterében. Ez anyaként még nehezebb lehet. Egy 13 éves fiú hanulatingadozása, az élet értelmével kapcsolatos kérdései, vagy negatív hozzáállása lehet a hormonális változások, a serdül?kor és annak minden nehéz krízísével való küzdelem következménye. Ha innen nézzük a kérdést, akkor ez a mondat, hogy “nem hiányozna senkinek, ha ? elt?nne”, lehet egy aktuális érzés kifejezése. A feln?ttlét és a gyereklét között ingázik, mert egyik még nem lehet, de a másik meg már nem annyira lehet. Anyaként ha aggodalma van, akkor más tényez?k is lehetnek a háttérben. Kifejezheti azt, hogy értéktelennek éli meg magát és céltalannak. Depresszívebb hangulata nem motiválja a megoldásra. Valószín?leg ebben támogatást igényel: megtalálja helyét a kortársak között, a családban “kisfeln?ttként”, hogy célokat, terveket találjon ki. Ha ezt most Önnek mesélte el, pedig eddig nem volt jellemz?, akkor ezzel valószín?leg azt is kifejezi, hogy most szívesebben oszt meg Önnel dolgokat. Adjon neki több lehet?séget - akár nem személyesen is -, hogy megnyíljon.

Kislánya esetében a hangulatingadozás kevésbé indokolt az életkori változásokat nézve, így sokkal inkább árulkodhat a családi életr?l, pszichés, lelki állapotáról. Érdemes beszélgetni vele is, és megérteni, hogy mi miatt akar megszökni, mi bántja. Ha olyan a kapcsolatuk volt férjével, beszélgessen vele is, hogy tapasztalt-e valamilyen változást a gyerekeken, vagy van-e valami változás az életükben. Amennyiben er?sebb félelmei vannak, akkor a gyermekjóléti szolgálatnál lehet - akár névtelenül - jelzést leadni, hogy a gyerekek nincsenek jól, vagy veszélyeztetett helyzetben vannak. ?k utána tudnak kérdezni, hogy hogy vannak a gyerekek, akár az együttm?ködés nélkül is. De mindenképpen jobb lenne, ha van rá lehet?ség közelebb kerülni a gyerekekhez, megérteni, hogy mi van velük, és jelezni az apukájuk felé is.

Üdvözlettel

Standovár Sára