Kezdem az elején... Teljesen átlagos családban nőttem fel, egy kissé zűrös apával, egy szerető, gondoskodó anyával, és egy idősebb testvérrel. Apámmal voltak zűrök, szerintem nem szeretett minket, hanyagolt, minden fontosabb volt, mint mi, de alapvetően nem panaszkodhatok, mert anyukám szeretete minden rosszat jobbá tett. Sajnos anyukám 6 éve balesetben meghalt. Apukám elhagyott, még otthon laktam. Testvérem már rég nem lakott velünk. Az akkori párommal laktunk a
házban, illetve ő kétlaki életet élt. Időközben összeházasodtunk, saját házba költöztünk. A házasságunk egyre rosszabb lett. Annyira, hogy válni akar, de nem tudom, miért, én igyekszem mindent megtenni, hogy működjön. Ő azóta sem hagyott fel a kétlaki élettel, mindennap a szüleinél van, csak éjszakára jön haza, mondván, hogy segíteni kell nekik. De nekem is szükségem van rá, egész nap egyedül vagyok. Egyre jobban kezd hasonlítani a házasságunk a szüleimére. Gyerekünk nincs, mert nem sikerült eddig, de a párom ezért nem is tett semmit - én rengeteg orvosnál jártam, egészségesnek találtak. A problémám az, hogy nem érzem így jól magam, de nem merek kilépni ebből, mert akkor nekem senkim nem marad, és ettől félek, de így teljesen összeroskadok. Van értelme próbálkozni még helyrehozni? Vagy minél előbb ki kell lépni? Félek,hogy nagyon meg fogok zuhanni, ha egyedül maradok. Köszönöm a választ: Kitti

Kedves Kitty!

Ezt a döntést Önnek kell meghoznia. Abban tudok segíteni, hogy szempontokat adok a döntés meghozatalához. Ön azt írja, hogy nem tudja, mi a párja problémája, miért akar válni. Ez nagyon fontos kérdés: tudnak-e beszélni ezekről a problémákról? Meg tudják-e fogalmazni saját maguk számára, hogy miért nem érzik jól magukat a kapcsolatban, és mi köti Önöket össze? Ha megvan a válasz, át tudják-e adni egymásnak az érzéseiket? Harmadik lépésként pedig van-e Önökben közös szándék a kapcsolat újraélesztésére?

Ha a folyamat valamelyik ponton elakad, akkor a következő kérdést érdemes feltenni: miért olyan félelmetes egyedül maradni? Mitől fél valójában?

Remélem ez a pár szempont segít elindulni a változás útján,

Üdvözlettel,

Kovács Réka