Válófélben

Válófélben vagyunk. Ikreink vannak, négyévesek elmúltak, mindkett?nket szeretnek. Mindketten, a feleségem és én is végtelenül szeretjük a gyerekeinket, mindketten szeretnénk a legtöbb id?t a gyerekekkel tölteni. Én is (mint férj) ugyanúgy el tudom látni a szeret? szül?i feladatokat, mint az anyjuk, s?t, már sok éjszaka én vagyok velük. A kérdés, hogy bármilyen leosztásban jó-e a gyerekeknek, ha ugyanannyi id?t vannak a két szül?nél? Illetve milyen leosztásban a legjobb nekik?

Kedves Z!

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, hogy mi a legjobb nekik, mert nem ismerem ?ket. Sokkal inkább Önöknek, kett?jüknek, és az ikreknek kell megtalálni azt a formát, amely mindegyik?jüknek beválik. Nyilván a legmegfelel?bb az, ha nem kell ilyenen gondolkodni. De ha már külön, akkor fontos tényez?k, hogy a gyerekek együtt maradjanak, hogy megtalálják a biztonságot, hogy mindkett?jük felé kifejezhessék és mindkett?jükt?l megkaphassák a szeretetet. Mindenféle részlet ismerete nélkül úgy gondolom, hogy jó, ha van egy állandó otthon, ahol ki tudják alakítani azt a biztonságot, amiben az utóbbi években voltak. Ez nyilván azzal jár, hogy az egyik szül?vel technikailag kevesebbet vannak. Ez a köt?désen nem gondolom, hogy rontana, annak min?ségén biztosan nem. Így viszont lesz egy otthonuk, nem pedig két fél otthonuk, mint mikor egyik héten itt, másik héten ott vannak. Ha szeretne mindkét szül? a gondozásban is részt venni, nem csak a hétvégéken, akkor hétköznapokat is tölthetnek együtt, akár ottalvással is, mégis jobb, ha van egy biztos otthon, ami mellé kapcsolódik a másik szül? otthona is.

Amennyiben úgy éreznék jól magukat, hogy 50-50%-ban megosztják az id?t és a szül?i feladatokat, akkor erre is van lehet?ség. Ez esetben fontos, hogy legyenek biztos, állandó szabályok, szokások, tárgyak, amelyek mindkét helyszínen azonosak, és az állandóságot, biztonságot biztosítják általuk. Akár az esti rituálé, akár egy alvós baba, vagy az épp jelen nem lev? szül? hívása... bármi, ami összeköti a két helyszínt, hogy az ? életük folytonos legyen.

Elképzelhet?, hogy ny?gösebbek vagy nyugtalanabbak lesznek, f?leg amikor a változás elindul és még nincs meg az új rendszer. Azzal segíthetik ?ket, ha minél inkább informálják ?ket a közelg? esemányekr?l, beszélgethetnek róla, kifejezhetik érzéseiket, kételyeiket, félelmeiket. Nemcsak a gyerekekét, hanem akár az Önökét is - persze a gyerekek szintjén. Mivel sok kérdés van a leveg?ben, hogy mi hogyan fog m?ködni, a legnagyobb adu ász a kezükben a rugalmasság. Próbáljanak meg az Önök számára is nehéz helyzetben nyitott szemmel és füllel a gyerekek felé lenni, hogy az ? jelzéseikre tudjanak reagálni, hogy valóban azt érezzék, amit ilyenkor mondani szoktak a szül?k: mi már nem szeretjük egymást, de titeket nagyon szeretünk, és mindig a ti apukátok-anyukátok leszünk. Ehhez a feleségével való együttm?ködés, és az egymás felé kifejezett tisztelet-elfogadás jól jön, hogy tényleg egy olyan megoldást találjanak, ami mindannyiuknak elfogadható, akár többszöri próbálkozásra is.

Üdvözlettel

Standovár Sára