Végleg szakított az apjával

70 éves férjem és 41 éves, els? házasságból született fia között véglegesen megszakadt a kapcsolat. A fiú a mai napig nem tudta feldolgozni, hogy a szülei úgy váltak el, amikor ? még 16 éves volt, hogy ?t kímélve, nem avatták be a válásba. Közös megállapodással azt mondták, hogy csak látszólag költöznek külön. Az anyja kés?bb külön beavatta ?t, de elhárította magáról a felel?sséget - pedig ? lépett félre, ill. ki a házasságból -, de ezért a férjemet hibáztatta, mondván, hogy nem szerette ?t. Így a fiú ma már csak az apját tekinti felel?snek azért, hogy felbomlott a család, azért, hogy úgymond hazudott. Eddig változó intenzitással, de nagyon ritkán tartott kapcsolatot az apjával, most pedig végleg szakított vele. Van ebb?l kiút?

Kedves Kérdez?!

Az elvált szül?knél, illetve azok gyermekeinél gyakran lejátszódik az, ami az Ön párja fiával is történt. A helyzet a következ?: a szül?k elválnak, a gyerek az egyikükkel marad, aki – ösztönösen – megpróbál tenni az ellen, hogy a gyermek önmagát okolja a válás miatt, illetve annak érdekében, hogy bizalmát meger?sítse abban, hogy ? egyedül is képes magára vállalni a családfenntartó szerepét. (Ez valószín?leg a n?k esetében hangsúlyosan jelentkezik.) Minderre a következ? stratégiát alkalmazza: megpróbálja a másik szül?t a vétkes szerepébe bújtatni. Ahogy a mondás is tartja, a harag rossz tanácsadó, ez pedig különösen igaz abban az esetben, ha a gyermek neme megegyezik azzal, akit b?nbakként állítunk be (tehát pl. fiú és annak apja). Bizonyos id? után ugyanis a gyermek elkezdi önmagát azonosítani az apjával, tudattalanul magára véve mindazt, amit róla „tud”. Így már kett?s folyamatról beszélünk: nem csupán az apját, hanem magát is hibásnak, „rossznak” tartja.

Ha a fiú id?közben feln?tt, akkor segíthet, ha leül az apjával és együtt megbeszélik a válást az ? szemszögéb?l is. Persze az ellentámadás nem megoldás, tehát a beszélgetés alkalmával kerülni kell az anya hibáztatását.

Ugyanakkor er?ltetni semmit sem lehet; hagyni kell, hogy a természetes lelki folyamatok (ilyen pl. a harag, az elfordulás, a tagadás) végbemehessenek. Kérdés az is, hogy a válást követ?en az édesapa mennyire kívánta tartani a kapcsolatot a fiával. Ha erre csak ritkán került sor, nem lesz könny? rábírni, hogy újra találkozzanak.

Üdvözlettel

Herceg Attila drs.