Verj a kezére?

Mi együtt élünk a párom szüleivel illetve nagymamájával. A kislányom 2 éves múlt. Pár hete azt kezdte el, hogy ha meglátja a dédimamát, elkezdi ütni a saját kis kezét. Ezt senki mással nem teszi. Megkérdeztük a nagymamát, ? állítja, hogy nem bántotta. Kislányom épp a dackorszakában van, így nyilván néha hisztizik. Ha ezeknek a hisztiknek ?k (a szül?k ill. a dédimama) is tanúi, kapom a "jó" tanácsokat, hogy csapjak rá a fenekére, kezére stb. Illetve fröcsköljem le hideg vízzel. Én viszont nem vagyok annak a híve, hogy er?szakkal oldjuk meg a gondokat. Mar megtanultam az efféle kéretlen tanácsokat elengedni a fülem mellett, ugyanis sajnos elég sok mindenben nem értünk egyet. Pl. szerintük túlságosan el van kényeztetve, nagy baj, hogy még nem szobatiszta, és az, hogy még mindig szoptatom, teljesen kiborítja ?ket. Én ezek közül egyiket sem érzem problémának. Azt szeretném tudni, hogyha mégsem az az oka ennek a dolognak, hogy a mama megütötte, esetleg érezheti a köztünk lév? feszültséget, azért csinálja? Hogyan tudom err?l leszoktatni? Próbáltam kérni, hogy ezt ne csinálja, aztán nem vettem róla direkt tudomást. Hátha akkor megunja. Erre sajnos azt is megkaptam, hogy ezt én mondom neki, hogy csinálja. Azért nem szólok rá. Természetesen ez nem igaz. Kérem segítsen, mit tudok tenni ebben a helyzetben?

Okos kislány ?. Nem kellett, hogy ráüssenek, egyszer?en hallotta, hogy ezt ajánlgatja mondjuk a dédi, ezért, ha meglátja, akkor megcsinálja. Neki ez jut a dédir?l eszébe. És mivel ezzel a cselekedetével sok mindenki figyelmét magára tudja vonni, csinálni is fogja. Érzem a soraiból, hogy sok a generációs feszültség. Azt lenne érdemes megvizsgálnia, hogy vajon Önt miért zavarja annyira ez a viselkedése, mert újabb vitákat provokál a családban? Vagy valami más miatt? Szerintem jól érzi, hogy a gyerekek nagyon fogékonyak a környezetükben lév? feszültségekre, és azt valahogyan le is reagálják.

Talán fontos lenne arról gondolkodnia, hogy hogyan tudja megvédeni a saját határait a családban, ez sokszor nem könny?, ha szorosan élnek egymás mellett a generációk. A szoptatásról én azt gondolom, hogy lassan elért annak határára, amikor a gyermek fejl?désének is az jobb, ha abbahagyják – de ez az én személyes véleményem, tudok elméletekr?l, amelyek mást mondanak. A dackorszak ugyanis – bár talán az ? esetében még kicsit korai – mindig arról szól, hogy a gyermek kétféle vágy között billeg: szeretne önállóan csinálni mindent, ugyanakkor szeretné, ha az anyu belelátna a fejébe, kitalálná minden gondolatát. De a fejl?dés iránya a leválás, ami nehéz anyának és gyermeknek is. De ha még szoptatja, akkor még er?sebb az érzelmi töltete.

A kézcsapkodásról pedig ne leszoktatni akarja, hanem beszélgessenek róla. Mit gondol, hogy kinek a kezét csapkodják, rá kell e ütni valakinek a kezére, fáj e az neki, ha a saját kezére ráüt, stb.?

Ajánlok egy könyvet, amelyb?l sok mindent megtudhat arról, hogyan is gondolkodnak a gyerekek, és segíti ezt a fajta párbeszédet – ami nem is olyan könny?.

http://ursuslibris.hu/a-gyermeki-elme/

Üdvözlettel: Majoros Andrea