Freud Café - Hogyan hat a pszichoanalízis? Hitek és tévhitek - Kísért-e még Freud szelleme a szakma felett?

A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület által szervezett következ? Freud Café el?adásban a pszichoanalízis gyakorlatát övez? közkelet? hiedelmeket és félelmeket igyekszik eloszlatni Schmelowszky-Forgách Anna pszichoanlaitikus, bemutatva a modern pszichoanalízis hatásmechanizmusát, és az err?l való gondolkodás változásait.

Az el?adást K?szeg Sára vezeti fel, az azt követ? beszélgetést pedig Felházi Anett moderálja.

Absztrakt

A pszichoterápia még mindig sokak számára misztikus, idegen. Gyakran szembesülhetünk azzal a tévhittel, hogy a pszichológus belelát a lelkünkbe, tud olvasni a gondolatunkban, és ha ezt tagadja, azzal is csak azt a benyomást er?síti, hogy ez egy olyan titkos klub, amir?l nem szabad beszélni (#fightclub).

Ez a fajta misztikum a pszichoanalitikus módszert még inkább körüllengi. Az ?sz szakállú, pipázó, legalább 60-as, sokat hallgató, a dívány mögött néha talán el is szundító terapeuta, aki azt gondolja, hogy minden tudás birtoklója, okosan hümmögve világosítja fel a pácienst a problémái okáról. Kizárólag a szexuális és az agresszív késztetéseir?l. Feleslegesen hosszú éveken keresztül, azon kiválasztottak számára, akikben még él a vakhit, hogy ennek a múlt századból véletlenül itt maradt, méltatlanul idealizált módszernek van még létjogosultsága.

Szerencsére a hit nem vak, korunk pszichoanalitikus gyakorlata pedig nem hasonlít ahhoz, amit fent vázoltam. A pszichoanalitikusra már nem objektív megfigyel?ként tekintünk, aki mint egy üres vászon fogadja be a páciens rávetített tartalmait, aki pusztán csak megfigyel és értelmez. A terapeuta sem mentes saját tudattalan késztetéseit?l, személyes életeseményei, érzelmei, preferenciái ugyanúgy hatnak a kapcsolatra, mint a pácienséi. A terapeuta és páciens egy aszimmetrikus kapcsolati diádot alkot, ahol az interszubjektív történéseken keresztül történik a gyógyulás. Az analitikus egyszerre válik a páciens korábbi fontos kapcsolatait képvisel? tárggyá és valós személlyé az áttétel-viszontáttétel mez?jében. Ebben a Winnicottal szólva átmeneti térben elevenedhetnek fel azok a múltban megélt kapcsolati élmények, melyek forrásai lehetnek a páciens aktuális életében megélt gyötr?désnek, elakadásnak, szorongásnak, rossz hangulatnak. Az éveken-évtizedeken keresztül, a fontos kapcsolatainkban átélt kapcsolati félresiklások, traumák, fájdalmak érthet? módon komplex lelki nehézségeket okozhatnak, mely jelenségek neuropszichológiai hátterér?l is egyre többet tudunk.

Ahhoz, hogy ezek a makacsul fennálló nehézségek oldódni tudjanak, hosszabb és megfelel?en intenzív, ezúttal már reparatív kapcsolati történésekre van szükség. A heti 3-5 alkalmas, fekv? helyzet segíti el? azt, hogy a hétköznapok során fennálló realitás-közeli állapot oldódjon, lehet?séget teremtve arra, hogy a tudat számára zavaró, ezért elhárított, ezzel együtt a pozitív irányú változás kerékköt?jévé vált kapcsolati m?ködések ebben a biztonságos, megért?-megtartó-reflektív térben felszínre kerülhessenek. Az analitikus pedig bár megéli ezeket az érzelmileg telített kapcsolati felhívásokat, ezúttal nem úgy reagál rá, ahogy a páciens saját múltbeli élményei alapján ezt elvárná. Ez a tapasztalás egyszerre kelthet megkönnyebbülést és megrökönyödést. A változás ezért sem olyan egyszer?, mert érthet? módon ragaszkodunk az ismer?shöz, egyben a biztonságoshoz, akkor is, ha az esetleg kevésbé harmonikus életet biztosít a számunkra.

A pszichoanalitikus folyamat tehát egy izgalmas kihívás, kaland, ami Freud fantasztikus innovációja nélkül nem valósulhatott volna meg. Szelleme velünk van, de talán már egyre kevésbé kísért. Bízom benne, hogy az el?adás végére a hallgatóság is átfogóbb képet kaphat a kortárs pszichoanalízis mai gyakorlatáról.

Az esemény Facebook oldala: kattints!