Létezik-e pszichoszomatika 2025-ben?

A Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület ezúton hívja meg az érdekl?d?ket a Pszichológiáról Mindenkinek cím? el?adássorozatra, amelynek következ? el?adása: Létezik-e pszichoszomatika 2025-ben?

Él?, személyes részvétel? esemény, az eseményt online nem közvetítjük. A program díjmentes, minden érdekl?d?t szeretettel várunk!

El?adó: dr. Eörsi Dániel, háziorvos, POT terapeuta

Ki ne szeretne pszichoszomatikus betegellátást? Mindnyájan látjuk, hogy az orvosilag nem jól magyarázható testi tünetekt?l szenved?k hogyan bolyonganak a különböz? szakemberek féligaz diagnózisai és terápiái útveszt?jében. Szeretnénk egységes, holisztikus látásmódot, de mintha hiányoznának azok a gyógyítók, akik képesek erre. Nos, ez nem véletlenül van így; testünk anyag, a lelkünk viszont nem anyag, ezért alapvet?en más paradigma mentén gy?lik a róluk való tudás. Pszichoszomatikus egységként létezünk, de csak nagyon korlátozottan tudunk pszichoszomatikus egységként gondolkozni magunkról, mert az információink, mondataink túlnyomó része vagy a testr?l, vagy a lélekr?l szólnak. Legalábbis jelenleg, a 21. század els? negyedéhez érve ez a helyzet.

Háziorvosként és pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeutaként képz?dtem, és azt gondoltam, a kett? majd valahogy összeérik pszichoszomatikává. Igazából már ott meg vagyok akadva, hogy érdemes-e szimbólumként tekinteni a testi tünetre. Gyakran segítség persze, de annyira sokszor éreztem magamat is hamisnak a tünet „jelentésér?l” pszichologizálva, hogy most már nagyon óvatos vagyok ezzel. Szintén nem tisztázott az az alapvet? kérdés sem, hogy mit gondoljunk a kiváltó okokról. Korai trauma, akut stressz, társadalmi hatások...

Még abban sem vagyok biztos, hogy az elhárított érzelmeknek vagy a betegségel?nynek mindig meghatározó szerepe van. A nemtudás tehát több szinten van jelen: hiányos az elméletünk, a módszertanunk, ráadásul nem tudjuk, hogy az adott betegnek nincs-e mégis valamilyen mindezidáig nem tisztázott szervi elváltozása – így, akkor esetleg félre is kezelhetjük. (Én néztem már pánikbetegségnek tüd?embóliát, örülök, hogy nem lett rossz vége.) A beteg sem tudja kontrollálni a testében történ? (más megközelítésben: a testére vetül?) patológiás történéseket. Az adott jelenségre vonatkozóan mindnyájan alexitímiások vagyunk – és talán ez sem a megfelel? kifejezés. A nemtudás miatt a beteg(nek megélt) test rossz hellyé válhat. Esetleg – ez mégis egy magyarázó elmélet – eleve az volt; egy vertikális hasítás mentén a rossz a testre vetült, hogy a beteg az érzelmi életében megélhesse a jót. De az szinte biztos, hogy a nem múló tünetek és betegségek miatt növekv? valószín?séggel válik hitvány, akadályozó én-résszé a test, tehát rossz lesz, ami immár a saját megvetésünkt?l is szenved.

El?adásomban arra biztatom a jelenlév?ket, hogy a nemtudást fogadjuk el kiindulópontnak. A testi(nek megélt) jelenséget próbáljuk megfigyelni anélkül, hogy mindenáron magyarázni akarnánk. Nem tudjuk, hogy elhárított érzelmek vezettek-e a kórképhez, de abban biztosak lehetünk, hogy a kórkép számos érzelmet el? fog idézni: félelmet, tehetetlenséget és dühöt, mindnyájunkban. A gyógyítás els? lépcs?je, hogy ezeket az érzelmeket elviseljük, és ebben segítjük páciensünket is; együtt a magatehetetlen nemtudásban. A beteg hosszú távú kísérése els?sorban a háziorvosra jut. A pszichoterapeuta mégiscsak arra hivatott, hogy a saját módszerével gyógyítson, így értelemszer?en sz?kített eszköztárral dolgozik. A háziorvosnak adatik meg a lehet?ség, hogy ne megoldani, hanem akár éveken át kísérni tudjon. A beteg mindenképp különböz? megközelítésekkel szeretne találkozni, és szeretné id?ben felismerni, ha valamelyik zsákutca. Definitív terápia a legtöbbször nincs, de a sok aktuális állapotromlásra sokszor lehet hatékony kezelést találni, miközben lassan, évek alatt (optimális esetben pszichoterápiás kezeléssel támogatva) meg tudjuk közelíteni együtt a rossz testet, és talán megértve, talán csak ráérezve el tudunk jutni azokhoz a mag-élményekhez, amelyeknek ördögi köre a pszichoszomatikus jelenségeket fenntartja. Természetesen a háziorvosnak is vannak kompetenciahatárai. A beteg fél, hogy saját családját is túlterheli és szeretné átélni azt, hogy szenvedésével együtt is szerethet?. Az orvos-beteg kapcsolatban csak korlátozottan célszer? ilyesmit nyújtani, pszichoterápiában inkább. F?ként a család részér?l van a páciensnek szüksége erre - és ezt mi csak támogatni, illetve a hiány esetén megint csak elviselni tudjuk.

Az egy órás el?adás után lesz lehet?ség közös gondolkodásra, beszélgetésre, reflexiókra is. Tájékoztatjuk, hogy a résztvev?k a rendezvényre történ? belépéssel hozzájárulásukat adják, hogy az el?adás ideje alatt, annak helyszínén róluk fénykép vagy videófelvétel készüljön. Az MPT a felvételeket kizárólag tájékoztatási és sajtó célra használja fel.

Az el?adásról felvétel készült, amely itt tekinthet? meg: