Az angol mind-wandering alatt azt a jelenséget értjük, amikor a figyelmünk elkalandozik, és a tudat, ahelyett, hogy a küls? környezetre vagy az éppen aktuális feladatra koncentrálna, elmerül a jelen pillanathoz látszólag alig kapcsolódó gondolatok, emlékek és érzések kavalkádjában. Az elmúlt évtizedekben az elmerengés meglehet?sen rossz hírnévre tett szert, mivel kutatások sokasága igazolta, hogy az elkalandozó figyelem számos területen drasztikusan lerontja a kognitív teljesítményt. Összességében úgy t?nt, hogy ilyenkor az agy mintha kikapcsolna, elmenekülne az információfeldolgozás kihívásai el?l, hogy helyette személyes fantáziákban, ábrándokban vagy éppen nyomasztó, ruminatív gondolatokban merüljön el. Ennek ellenére az emberek idejük 30-50%-át éppen ilyen elmerengéssel töltik.

Simor Péter és magyar kutatótársai francia, spanyol és norvég intézményekkel együttm?ködve arra keresték a választ, hogy egyértelm? hátrányai mellett lehet-e az elmerengésnek valamilyen el?nye is. Az els?, online vizsgálatban 135 f? vett részt, akiknek egy egyszer? reakcióid?-feladatot kellett elvégezniük. A feladat nem igényelt komolyabb odafigyelést: csak reagálni kellett bizonyos ingerekre – az ingerek azonban egy rejtett szabályszer?séget követtek, amit a gyakorlás során a résztvev?k megtanultak anélkül, hogy ennek tudatában lettek volna. A kísérlet közben id?nként megkérdezték ?ket, hogy a feladatra figyelnek-e, vagy inkább elterel?dött a figyelmük. Meglep? módon az derült ki, hogy a résztvev?k akkor tudták jobban elsajátítani a háttérben megbúvó mintázatokat, amikor id?nként „álmodoztak” vagy nem figyeltek tudatosan a feladatra.

Ezt az eredményt egy második vizsgálatban is sikerült meger?síteni, ezúttal laboratóriumi körülmények között. A kutatók itt is azt találták, hogy az elmerengés együtt jár a jobb tudattalan tanulással, els?sorban akkor, amikor valaki nem szándékosan, hanem spontán módon kezd elkalandozni. Ráadásul az elmerengés és a jobb tanulás összefüggést mutatott egy bizonyos agyi aktivitásformával, az EEG-vel mért lassú hullámú tevékenységgel, amely a mélyalvás állapotára emlékeztet.

Ezek alapján a kutatók feltételezik, hogy az elmerengés alatt az agy egyes területei alvó üzemmódba váltanak át anélkül, hogy ténylegesen elaludnánk. Amit a figyelmünk elterel?désének élünk meg, az valójában egy átmeneti „off-line” állapot. Ez hasonlóan m?ködik, mint a tanulás utáni alvás: lehet?vé teszi, hogy az agy feldolgozza, rendszerezze és az emlékezeti rendszereiben rögzítse a korábban tapasztalt élményeket. Ez az éber állapotban jelentkez? "lokális, részleges alvás" ugyan számos területen lerontja a kognitív teljesítményt (például szövegértés, munkamemória, komplex döntéshozatal esetén), de közben lehet?vé teszi, hogy az agy mélyebben dolgozza fel a korábbi tapasztalatokat.

Vagyis úgy t?nik, hogy az elmerengésnek nemcsak árnyoldalai vannak – bizonyos helyzetekben kifejezetten segítheti az információk feldolgozását.

Simor Péter a projektr?l és a marseille-i IMÉRA kutatóközpontban töltött évér?l ebben a videóban beszélt részletesebben.