A kísérletben részt vev?, 18 és 58 év közötti vizsgálati személyeknek egy vezetést szimuláló feladat mellett figyelemelterel? tevékenységeket is végre kellett hajtaniuk. A Utahi Egyetem kognitív pszichológusai David Strayer vezetésével megállapították, hogy a figyelemelterel? feladat befejezése után a vizsgálati alanyok még legalább fél percig kevésbé tudtak a vezetésre fókuszálni. Ez az elhúzódó hatás azt jelenti, hogy a megzavart vezetés által okozott közlekedési balesetek száma az eddigi becsléseknél lényegesen magasabb lehet.

A kísérletben a kutatók arra kérték a résztvev?ket, hogy a kormánykerék segítségével helyezzenek el egy háromszöget egy számítógép képerny?jén vízszintesen mozgó pontra. Ez az egyszer? tevékenység a vezetés egyik kulcsfontosságú aspektusát, a kormányzást szimulálta biztonságos laboratóriumi környezetben. Ezzel egyidej?leg a bal mutatóujjukkal egy gombot kellett megnyomni a kormánykeréken minden alkalommal, amikor a kulcscsontjukra er?sített kis eszköz rezgését érzékelték. Ez a lépés azt mérte, hogy a résztvev?k mennyi figyelmet szenteltek az els?dleges tevékenységnek, a vezetésnek, szemben a másodlagos tevékenységgel. Azok, akik viszonylag lassan reagáltak a rezgésekre, feltételezhet?en nagyobb figyelmet fordítottak a képerny?n lév? pont követésére.

Az ebben az alaphelyzetben töltött három perc után a résztvev?k olyan feladatot kaptak, ami azt szimulálta, mintha vezetés közben telefonálnának vagy üzenetet küldenének. A „sof?röknek” egy véletlenszer? számot mutattak be, melyet hangosan kellett visszafelé megismételniük. E kihívást jelent? 20 másodperces fázis után 30 másodperces regenerálódási id?szak következett, amelyben a számolási feladat véget ért, a résztvev?k csak a vezetési és rezgéses tevékenységet végezték.

A kiindulási értékhez képest úgy t?nt, hogy a figyelemelterel? feladat fázisa nem befolyásolta a résztvev?k teljesítményét a mozgó pont követésében – de lassabban és kevésbé pontosan reagáltak a rezgésekre. Ez az eredmény arra utal, hogy a résztvev?k figyelmének nagyobb részét kötötte le, amikor egyszerre próbáltak vezetni és számolni. Ami még meglep?bb, hogy a teljesítményük a regenerálódási id?szakban is alacsonyabb maradt. Tehát annak ellenére, hogy már nem végeztek több tevékenységet egyszerre, még mindig lassabban és kevésbé pontosan reagáltak a rezgésekre, mint az alapfázisban.

A kísérlet második felében egy valóságh? vezetési szimulátort alkalmaztak – ez a megközelítés lehet?séget adott arra, hogy a válaszokat életh?bb környezetben is megfigyeljék, beleértve a könny? és nehéz forgalomban való vezetést is. Akárcsak a kísérlet els? felében, az emberek a regenerálódási id?szak alatt végig rosszabbul teljesítettek. A vezetési feladat különösen nehéz volt akkor, amikor a szimulátor a járm?vezet?ket nagy forgalomba helyezte: ilyenkor például nehezebben tudtak a sáv közepén maradni. Ezek az eredmények további bizonyítékok a multitasking kés?bb is fennmaradó hatására.

Mi magyarázza ezeket az eredményeket? Amikor egy személy kognitív feladatot végez, az abból származó információkat a munkamemóriában tárolja: ez egy olyan „mentális munkaterület”, ahol az információk tárolhatóak és feldolgozhatóak. A munkamemória olyan feladatokban segít, mint például a fejben végzett számolás vagy egy éppen megismert személy nevének megjegyzése. Strayer és kollégái szerint amikor egy feladatot befejezünk, ezek az információk nem törl?dnek azonnal, hanem rövid ideig még tárolódnak a munkamemóriában, s ezzel egy kis „mentális z?rzavart” okozhatnak, ami elterelheti a figyelmet más elvégzend? kognitív feladatokról.

Az eredmények azt is jelzik, hogy a járm?vezet?k valószín?leg alábecsülik a vezetés közbeni multitasking veszélyének mértékét. Még ha id?ben is váltunk sávot, vagy nem hibázzuk el a kijáratot, az út során fokozottan fennáll a veszélye, hogy valamilyen hibát elkövetünk. Hasonlóképpen, ha a közlekedési lámpánál ülve gyorsan küldünk egy e-mailt, figyelmünket egy ideig még az üzenet fogja lefoglalni, még azután is, hogy a lámpa zöldre váltott.

Természetesen nem minden multitasking köthet? valamilyen kütyühöz, ezért minden utasnak tisztában kell lennie azzal, milyen veszélyes lehet a volánnál ül? személy figyelmének elterelése. Fontos például, hogy a szül?k alapszabályokat állítsanak fel az autóban ül? gyerekek számára. Az eredmények rávilágítanak néhány egyszer? lépésre, amelyeket minden járm?vezet? megtehet az utak biztonságosabbá tétele érdekében. Amikor legközelebb a volán mögé ülünk, minimalizáljuk a figyelemelterelést azzal, hogy a mobiltelefonunkat eltesszük vagy akár lehalkítjuk, a GPS-be még indulás el?tt beírjuk az úti célt, és befejezzük az ebédünket, miel?tt beindítjuk a motort. 

Hesz Rebeka