Az irányított, avagy didaktikus tanítás – amely természetes pedagógiai helyzetnek tekinthet? – az ismeretek hatékony és gyors átadását teszi lehet?vé. Ugyanakkor korábbi kutatások arra hívták fel a figyelmet, hogy ez a módszer a hatékony tudásátadás mellett korlátozhatja a tárgyi környezetünk rejtett, oksági viszonyainak felfedezését. Éppen ezért egyes szakemberek szerint a pedagógiai helyzetben való tanulás és az egyéni exploráció egymást kizáró tanulási folyamatok. Lehetséges, hogy a tanítás besz?kíti az önálló információszerzést, az alternatív lehet?ségek autonóm megtalálását.

A gyermekek felfedezéses tanulásával foglalkozó kutatások azonban arra mutattak rá, hogy bizonyos helyzetekben a pedagógiai jelzések éppen, hogy el?segítik az önálló információkeresést. Ezekre a helyzetekre – amelyet a szakirodalom irányított felfedezésnek hív – jellemz?, hogy a gyermekek lehet?séget kapnak az önálló információkeresésre, a feln?ttek pedig csupán meger?sítik a gyermekek által produkált „helyes” ismereteket vagy viselkedést, és segítik ?ket, ha elakadnak. El?fordulhat tehát, hogy a pedagógiai kulcsok által történ? tanulás és az önálló tanulás nem feltétlenül állnak ellentétben, hanem kiegészíthetik egymást.

Ennek vizsgálatára Zsoldos Rebeka Anna és Király Ildikó egy speciális, többfunkciós tárgyat tervezett óvodáskorú gyerekek számára. A kutatás során a gyerekek különböz? módon ismerték meg a játék egyik funkcióját. Az egyik helyzetben részt vev? gyerekeknek irányított, pedagógiai módszerrel mutatták be azt, míg egy másik helyzetben résztvev?k maguk fedezték fel a m?ködését. Mindkét esetben a feln?ttek azonos instrukciót adtak a gyerekeknek a funkció kapcsán. Ezeken túl a gyerekek egy másik csoportja szintén vagy bemutatás útján, vagy felfedezéssel ismerte meg a játékot, de itt a feln?tt kommunikációja nem volt tanító jelleg?, vagyis nem tartalmazott konkrét információt az eszköz m?ködésér?l. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a gyerekek mennyi ideig játszanak az els?nek megismert funkcióval, valamint mennyire keresik a tárgyban rejl? alternatív lehet?ségeket.

Az eredmények szerint a pedagógiai kulcsok mindkét esetben felhívták az els?nek megismert használati mód jelent?ségére a figyelmet: a gyerekek hosszabban játszottak vele, mint azokban az esetekben, amikor nem kaptak tanítói útmutatást. A kutatás arra is rámutatott, hogy ha a játék használatát nem demonstráljuk a kicsiknek, hanem hagyjuk, hogy önállóan jöjjenek rá a m?ködésére, akkor a pedagógiai jelek nem gátolják a kés?bbi felfedez? viselkedést.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a pedagógiai jelzések és az exploráció útján történ? tanulás kiegészítik egymást: a pedagógiai jelek kiemelik a fontos információt a kontextusból, míg a felfedez? viselkedés révén a gyerekek további, kiegészít? ismereteket szerezhetnek. Az autonóm tanulás hozzájárul egy gazdagabb ismeret, tudáscsomag kialakításához, az új lehet?ségek feltárásához, míg a társaktól érkez? információk kiindulási pontként szolgálhatnak az önálló ismeretek megszerzéséhez, mivel a gyerekeknek nem kell a már ismert evidenciákat újra feltalálniuk. Így a két tanulási forma nem egymás ellenében, hanem egymást támogatva segíti a világ mélyebb megismerését.

A tanulmány teljes terjedelemben itt olvasható.