A romaellenesség az egyik legsúlyosabb etnikai el?ítélet ma Európában, ennek ellenére a szociálpszichológia egyel?re nem azonosított olyan módszereket, amelyek valóban hatékonyan csökkentenék a romákkal szembeni el?ítéletességet a társadalom egészében. A European Review of Social Psychology folyóiratban publikált tanulmány szerint ennek az etnikai csoportnak az esetében számos olyan társadalmi, történelmi és politikai körülmény áll fenn, amelyek nehezítik a pszichológiai intervenciók alkalmazását: a romák helyzete több szempontból eltér azoknak a kisebbségeknek a helyzetét?l, amelyekre az el?ítéletcsökkent? módszereket kifejlesztették.

A romák többsége Európa szegényebb országaiban él, ezért – sok más etnikai konfliktustól eltér?en – a romák és nem romák viszonyára hangsúlyozottan jellemz? a versengés. Mivel ezekben az országokban aránylag kevesebb er?forrással lehet gazdálkodni, ez okozhatja az elutasító hozzáállást és a támogatás hiányát.

Fontos továbbá, hogy az el?ítéletcsökkent? módszerek hatékonyságának alapját nagyrészt az adja, hogy az emberek nem szeretnének el?ítéletesnek t?nni mások szemében, a romákkal szembeni el?ítéletek esetén azonban az emberek egy jelent?s részéb?l hiányzik ez az igyekezet. Mivel a közbeszéd is jellemz?en romaellenes, sokan érezhetik úgy, hogy nyugodtan tehetnek derogáló megjegyzéseket, hiszen a többség egyet fog velük érteni, tehát nem kell tartaniuk a negatív visszajelzésekt?l.

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a romaellenesség megértéséhez szükség lenne a történelmi áldozatiság elismerésére és azzal kapcsolatban egy jóvátételi szándékra is a társadalom részér?l. Ett?l nem teljesen független, hogy a romák kulturális autonómiájának elismerése is hiányos: a romákra els?sorban mint társadalmi osztályra tekint a többség, és elvárja, hogy a többségi társadalom kulturális szokásai, normái szerint éljen. Er?s tehát az az elvárás, hogy a romák asszimilálódjanak a többségi társadalomba azért cserébe, hogy egyenl? bánásmódban részesülhessenek.

A sztereotípiáknak két f? dimenziója van: a szerethet?ség dimenziója azt mutatja, hogy a csoport tagjaira mennyire tekintünk pozitív vagy negatív érzelmekkel, a kompetencia dimenziója pedig azt, hogy jó vagy rossz képességekkel ruházzuk fel ?ket. A romák elutasítása mindkét dimenziót érinti, az el?ítéletcsökkent? módszerek azonban els?sorban a szerethet?séget tudják hatékonyan megváltoztatni. Az intervenciók hatására tehát legtöbbször azt érhetjük el, hogy a kisebbség tagjait a többségi társadalom kedvelhet?bbnek tartja. A szimpátia növelésére összpontosító beavatkozások sokszor inkább megszilárdítják a státuszkülönbségeket azzal, hogy gyámolításra szoruló csoportnak tüntetik fel a romákat.

Kende Anna, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet egyetemi tanára és munkatársainak kutatása azt tárta fel, hogy a csoportközi érintkezés – a leggyakrabban alkalmazott el?ítéletcsökkent? módszer – milyen összefüggést mutat a romaellenesség mértékével. A kutatók 18 olyan, zömében kelet-közép- és dél-európai ország 169 vizsgálati eredményét elemezték, ahol a romák nagy számban élnek.Az eredmények szerint a romák és nem romák közti kapcsolódás gyakorisága a kedveléssel, azaz a szerethet?ség dimenziójával mutatott összefüggést: a roma barátok megléte alacsonyabb el?ítéletességgel járt együtt.

A 2019-es Eurobarometer-adatok másodelemzéséb?l pedig az derült ki, hogy a roma barátok száma ott mutat szorosabb összefüggést az el?ítéletmentességgel, ahol relatív magas a roma népesség aránya, és az el?ítéletek er?sek és általánosan elfogadottak, mint más, egalitariánusabb kontextusban.

Ugyan a szociálpszichológiai módszerek jelent?s része csak korlátozottan alkalmas a romaellenesség csökkentésére, érdemes a társadalmi normákkal szembe helyezkedve el?ítéletmentesen viselkednünk: ha így teszünk, akár maguk a normák is megváltozhatnak – mutatnak rá a szerz?k.

Forrás: ELTE kommunikáció