Az alpári vígjátékok pszichológiája

Vajon mi lehet az oka annak, hogy feln?tt emberek visítva nevetnek, ha egy vígjátékban valakire egyszerre jön rá a hányás és a hasmenés? Mit talál valaki rendkívül mulatságosnak azon, hogy egy férfi halálra rémül az éppen a szül?csatornából kifelé igyekv? csecsem? feje búbja láttán? A tudósok szerint a jelenségnek külön pszichológiája van. „A humor a félelemb?l, a haragból és az ijedtségb?l táplálkozik. Mark Twain híres mondása szerint ’A mennyben nincs humor’, hiszen a vicc alapja nem az öröm, hanem a szomorúság.”– véli Peter McGraw, a Coloradói Egyetem marketing- és pszichológiaprofesszora, aki tavaly munkatársaival a „jóles? er?szak” jelenségét próbálta megfejteni, vagyis azt, hogy miért tartjuk viccesnek más emberek szenvedését. Ehhez különböz? jeleneteket mutattak be a kísérleti alanyoknak, és azt vizsgálták, mennyire tartják humorosnak ?ket. A szakemberek szerint azért lehetséges, hogy mulatnak mások bizonyos fokú sérelmein, mert megvan a „pszichológiai távolság”: a dolog régen történt, mással, esetleg túlságosan is abszurd.

De mégis kik nevetnek a leghangosabban az ilyesmin? „Leginkább a fiatal férfiak érzik sebezhetetlennek magukat, így gyakran tartanak mulatságosnak olyan jeleneteket, amelyeket a többség már túlzásnak érez” – állítja a szakember.