Édes semmittevés?

Persze a semmit is sokféleképpen tehetjük. Lehet kimerítő, ha utána fáradtnak érezzük magunkat, és lehet pihentető. Ez utóbbi a relaxáció, azaz a koncentrált semmittevés művészete. Ennek során igen rövid idő alatt igen sokat tudunk pihenni. A profi relaxálók (és nem nehéz azzá válni), kb. 7 perc alatt úgy érezhetik, hogy mintegy 4 órát pihentek. Robertson Ay tehát tulajdonképpen a munkáját végezte: erőt gyűjtött a nap további teendőinek elvégzéséhez.

Relaxálni annyi, mint a szervezetünk természetes nyugtatórendszerét használni. Ez az erőforrás bárkinek rendelkezésére áll, emiatt is érdemes elsajátítani alkalmazásának művészetét. Ha szabadjára engedjük képzeletünket, és az álmot folyóként, az ébrenlétet szárazföldként jelenítjük meg, akkor a kettő között, a folyóparton találhatunk egy olyan partszakaszt, amely már nem a szárazföld része, de még nem is tartozik a folyóhoz. A relaxáció titka: ezen a félig száraz, félig nedves folyóparton kell sétálni. Amikor relaxálunk, nem alszunk, de nem is vagyunk ébren. Még halljuk a külső hangokat, de azok már keverednek a belső képekkel. Nap mint nap átéljük ezt elalváskor, ébredéskor – de olyankor pusztán rövid időre. Ha ezt az időtartamot meg tudjuk hosszabbítani, máris relaxálunk. A relaxáció alatt másként telik az idő. Az idő relativitását elemezve nem feltétlenül kell Einstein munkáit tanulmányoznunk, elég például arra gondolni, mennyire különbözik egymástól egy futballmeccs első és utolsó perce. Ha a csapatunk nyerésre áll, az utolsó perc kibírhatatlanul hosszú, ha vesztésre, akkor pedig „Ugyan, mit lehet tenni egy perc alatt?”. A relaxáció az idő érzékelésének e relativitását aknázza ki. Emiatt lehetséges, hogy igen rövid idő alatt igen sokat tudunk pihenni.

Eszközök a relaxáció szolgálatában

A relaxáció során tapasztalt testi-lelki ellazulás megteremtéséhez számos eszköz áll rendelkezésünkre. A legjobb természetesen a fantáziánk. Ha el tudjuk képzelni, hogy egy olyan helyen pihenünk, ahol szívesen időzünk, akkor könnyebben, gyorsabban eljutunk a kívánt, relaxált állapotba. Ám ha nehezünkre esik a képzeletünket mozgósítani (esetleg túl sok a külső vagy belső zavaró tényező), akkor igénybe lehet venni a virtuális valóságot. 

A VR szemüveget alkalmazó, úgynevezett immerzív virtuális valóság (Virtual Reality, avagy VR) segítségével bármely környezetet olyan valósághűen lehet megjeleníteni, mintha valóban ott időzne az ember. Ki-ki egy pillanat alatt eljuthat a számára legnagyobb ellazulást biztosító környezetbe, legyen az tengerpart, hegytető, erdő, vagy akár a tenger mélye, esetleg a csillagközi űr.  Agyunk hátsó zugában persze ott az érzés, miszerint ez nem valóság, viszont – ugyanúgy, mint egy jó film nézése közben – bele tudunk feledkezni a látványba és hangokba annyira, hogy végül képesek leszünk realitásként elfogadni.

VR a terápiában 

A relaxáció azonban nem csupán pihenésre alkalmas, regenerációt – és adott esetben más terápiás célokat – is szolgálhat. 

* A Covid-19 pandémia miatti kényszerű elszigeteltség erős stresszkeltő tényezőnek bizonyult, a relaxáció pedig igen hatékony stresszcsökkentő eszköz. A megnyugtató természeti környezet a virtuális valóság révén azonnal elérhetővé válik, még abban az esetben is, ha a VR-élményt kipróbáló személy kényszerű elszigeteltségben kénytelen élni az életét. Az Aerospace Medicine and Human Performance c. folyóirat jóval a Covid-járvány kitörése előtt, már 2017-ben felhívta a figyelmet arra, hogy az izolált környezetben élő emberek számára stresszcsökkentő és hangulatjavító hatással bír a virtuális természeti környezet megtapasztalása, annak élvezete.

* A relaxációt azonban számos tényező megnehezítheti. Különösen nehéz ellazulni eleve stresszkeltő – például veszélyes – környezetben.  Egy tigris ugyan kényelmesen elalszik egy fa ágán is, egy ember azoban már nem biztos (nem is érdemes ezzel próbálkozni). Különösen nehéz a helyzet, ha ennek az embernek még tériszonya is van. Vajon lehet VR-relaxáció segítségével kezelni ilyen mélyen gyökerező félelmeket? A kanadai Ryerson Egyetem kutatói  azt vizsgálták, vajon a virtuális valóságban folytatott relaxáció segítségére lehet-e azoknak, akik rettegnek a vihartól. Vizsgálatuk szerint a VR-csoportban egyórás relaxációt követően ez a félelem jelentősen csökkent. 

* A stresszkeltő környezetek rangsorában előkelő helyen áll a fogorvosi váró. Az itt üldögélő, egészségükért aggódó és az előrevetített fájdalomtól való (később néha indokolatlannak bizonyuló) félelmet leküzdeni próbáló, egymás tekintetét óvatosan kerülő páciensek látványa nem ritka dolog. Vajon nem lehetne másként tölteni ezt a várakozási időt? Finn kutatók ennek is utánajártak. A váróban ülő betegek egy 1-3,5 perces VR-élményt próbálhattak ki. Ez idő alatt 360 fokos látvánnyal és az ahhoz tartozó hanghatásokkal élvezhették egy virtuális, békés táj élményét. A vizsgálat szerint már e rendkívül rövid idejű beavatkozás is képes volt jelentősen csökkenteni a betegek orvosi beavatkozástól való félelmét.

* Az orvosi rendelőben történő vizsgálatok gyakran önmagukban is stresszkeltőek. Sokan már a fehér köpeny látványától is aggódni, izgulni kezdenek, hiszen megpillantása automatikusan összekapcsolódik bennünk a betegség, a fájdalom, a kellemetlenség érzéseivel, képzeteivel. Ez akár egy egyszerű vérnyomásmérés közben is jelentkezhet, amikor is a páciens az orvosi rendelőben magasabb vérnyomást produkál, mint otthon, megszokott körülmények között. Kutatások szerint ez a jelenség az emberek kb. 20 százaléka esetében megfigyelhető. Neve is van, ez a „fehér köpeny szindróma”. Kínai kutatók sikeres kísérletet tettek arra, hogy a virtuális valóság felhasználásával történő relaxáció segítségével a valódi, orvosi rendelőben megélt benyomásokat virtuális, kellemes környezetben megtapasztalt élményekkel cseréljék fel. Ennek eredményeképpen a fehér köpeny szindróma által okozott megnövekedett vérnyomásértékek a normál, otthoni környezetben mértekre álltak vissza.

* Holland kutatók 50, szorongással, pszichózissal, depresszióval vagy bipoláris zavarral küzdő beteg megnyugtatása céljából alkalmazták a virtuális valóságban történő relaxációt. A betegek 10 napon keresztül, rendszeresen kapták a VRelaxációs kezelést. A kutatók véleménye szerint a módszer egyszerű, könnyen alkalmazható, hatásos kiegészítő eszköznek bizonyul a pszichiátriai beavatkozások során is.

A felhasználók szemével

A VR-technológián alapuló módszerek természetesen nem működnek minden esetben. Nem alkalmazható a technika, ha felhasználója szédül a VR-szemüveg használata közben, vagy más diszkomfortérzése támad, például bizonytalanság vesz erőt rajta. Gyerekek esetében különös elővigyázatosságot igényel az alkalmazás, hiszen a kisgyermekek még nehezen különítik el a fantáziavilágot a valóságtól. Ezt a folyamatot virtuális valósággal megzavarni nem ajánlatos. A módszer új, az újdonságtól való félelem erejét sem szabad lebecsülni. Ugyanakkor egy 2021-es – 30 különböző VRelaxációs alkalmazás hatását vizsgáló, 1379 tanulmányt elemző – összefoglaló kutatás* eredménye szerint a felhasználók túlnyomó többsége kedvezően fogadta ezeket a lehetőségeket. Különösen nagyra értékelték, ha a szoftver valamilyen játékos alkalmazást is tartalmazott (pl. követ lehet dobni egy tóba), ezzel is növelve a jelenlét megélésének érzését.  

A virtuális valóság – amint nevében is benne van – természetesen csupán látszólagos élményt nyújt. Nem helyettesíti, pusztán másolja a valóságot. Akkor érdemes használni, ha más, természetes lehetőségek nem állnak rendelkezésre, hiszen a valódi természet élvezetében való elmerülés élménye pótolhatatlan. Ezt Robertson Ay is tudta…

* Fagernas, S., Hamilton, W., Espinoza, N., Miloff, A., Carlbring, P., & Lindner, P. (2021). What do users think about Virtual Reality relaxation applications? A mixed methods study of online user reviews using natural language processing. Internet Interv, 24, 10037