Amint azt Elia Psouni, a svédországi Lund Egyetem tanársegéde a PLoS ONE című lapban kutatásukat ismertetve kifejtette, őseink a korábbra tolódó elválasztás révén több utódot tudtak világra hozni még a termékeny időszakukban, aminek szerepe lehetett a későbbi populációnövekedésben is. Az úgynevezett természetes szaporulatú népeknél – vagyis azoknál, akik nem alkalmaznak semmilyen születésszabályozást – az anyák átlagosan két éves és négy hónapos korukban hagyják abba gyermekük szoptatását. A kutatókat igen meglepte ez az arány, ugyanis a többi emberszabású – élettartamukhoz arányítva - nagyjából négyszer ennyi ideig teszi ezt. Ezeknél az emberszabásúaknál a táplálék nagy részét gyümölcs, zöldség és egyéb növényi eredetű eledel teszik ki, a csimpánzok például – akik az ember legközelebbi élő rokonai – kalóriabevitelük csupán öt százalékát szerzik húsból, szemben az emberekkel, akiknél ez az arány húsz százalék. Hogy kiderítsék, valóban van-e szerepe az étrendbeli változásnak az elválasztás időzítésében, a kutatók 67 különböző emlős fejlődési jellemzőit hasonlították össze. Számítógépes modellek és egyéb elemzések segítségével végül arra a következtetésre jutottak, hogy három tényező: a test- illetve agyméret, valamint az étrend együttesen 90 százalékban felelős az elválasztás időzítésének megválasztásáért. Valamennyi emlős kicsinye akkor hagyja abba a szopást, amikor agyuk elér egy bizonyos fejlettségi szintet, és ezt a szintet a húsevők korábban érik el.