Állítólag az agyunk vezetékezése miatt nem szeretünk másokat zavarba hozni, ezzel pedig csak lovat adunk a „humorzsákok” alá. A Floridai Állami Egyetem kutatását vezető Joyce Ehrlinger szerint a társadalmi normák miatt kerüljük az olyan helyzeteket, hogy negatív visszajelzést kelljen adnunk. A kísérlet során olyan hétköznapi helyzeteket modelleztek, amikor az emberek arra kényszerülnek, hogy visszatartsák a negatív információkat. Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek emiatt ritkán tudják meg az igazat magukról. A kísérletben olyan ismeretlen embereket hoztak össze, akik ellenkező véleményen voltak valamilyen ellentmondásos kérdésben. Az egyik alanyt arra kérték, hogy próbálja meggyőzni a többieket saját véleményéről. A többi résztvevő jellemzően mosolygott, vagy bizonytalanul egyetértését fejezte ki, ami a legnagyobb eséllyel megelőzi a további konfliktusokat – ugyanakkor azonban a beszélő elbízza magát meggyőzőerejét illetően. A második kísérletben a résztvevők azért mutattak nagyobb önbizalmat humoros mivoltukat illetően, mert nem vették észre, hogy a többiek csak udvariasságból nevetnek a vicceiken. Ehrlinger úgy véli, nem baj, hogy udvarias társadalomban élünk, és a túlzott magabiztosság sem feltétlenül baj. Ha valaki azt hiszi, hogy viccesebb, mint amilyen valójában, legfeljebb kirostálják a tehetségkutatók válogatásán. Ha azonban egy orvos vagy egy ügyvéd elbizakodott, elképzelhető, hogy emiatt rossz tanácsot ad, ezért bizonyos helyzetekben félre kell tennünk az udvariasságot annak érdekében, hogy elkerülhessük az elbizakodottság veszélyeit.