A B C CS D E F G H I J K L M N O P R S SZ T V
Ellenállás
A pszichoanalitikus kezelés során az ellenállás elnevezéssel illetik mindazt, ami az analizált személy cselekedeteiben és szavaiban akadályozza a tudattalan megközelítését. Az analitikus technika egész fejl?dése nem volt más, mint az ellenállás egyre pontosabb értékelése, azaz annak a klinikai ténynek a felismerése, hogy az elfojtás megszüntetéséhez nem elegend? az, hogy a páciensekkel közöljük tüneteik értelmét. Az ellenállás ugyanazon er? megnyilvánulása, mint amelyet az én fejt ki a kínos reprezentációkkal szemben. Mégis úgy t?nik, hogy az ellenállás tulajdonképpeni eredete az elfojtottból mint olyanból származó viszolygás, s ama nehézség, hogy tudatossá váljék, és f?leg hogy a szubjektum elfogadja azt. Freud az ellenállás 5 formáját különbözteti meg. Három közülük az énnel áll összefüggésben: az elfojtás, az áttételes ellenállás és a betegségb?l származó másodlagos haszon, „… amely a tünetnek az énbe történ? bevonásán alapul”. Számítani kell még a tudattalan vagy az ösztön-én, valamint a felettes én ellenállására. Az el?bbi technikai feldolgozást tesz szükségessé. Végül a felettes én ellenállása a tudattalan b?ntudatból és a büntetésigényb?l származik.
